Amikor egy kútnak...
Amikor egy kútnak kiszárad a vize,
nincs már szüksége láncra és vederre,
de ha az embernek megmarad a hite,
ásson új kutat, és reá szerelje.
Bármilyen makacs, köves föld az élet,
én ezt a kutat mindegyre kiásom.
Az újrakezdés boldogsága éled,
ha megtalálom a saját forrásom.
Anyám lehetne az évszakok Hite...
Kérlek, ne hagyd el megbántott fiad!
Újratelt egy ember rossz-kancsó-szíve,
s kiönti legnagyobb fájdalmaimat:
fáj ez az ország, a sebe is sajog,
pedig csak félig tartom az enyémnek.
Még mindig nem érzem, hogy itthon vagyok,
s még most sincs elég híve a reménynek.
Fáj vaksi Törvénye, e béna szöveg,
az élet, mely hajcsár, mely önző hivatal;
fáj, hogy sosem voltam még ilyen öreg,
és nem leszek többé már ilyen fiatal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Romániai Magyar Szó, 1998
Kötetben: Kalózok hajóján (Csíkszereda, 2001)
Kiadó: Pallas-Akadémia
