Farkas György
Vacog
Éjjeli, üres utca,
piszkos pocsolyák,
néma kapuk, vak ablakok.
Elhittem, hogy itt fogok járni:
elapadt a figyelmem.
Mikor a kötél megfeszül,
a golyó célt talál.
Zúdul rám, amit nem érthetek,
ami rajtam kívül áll,
ami végleges.
Zuhog, zuhog, elborít,
mint egy vacogtató hópalást.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-01-17 17:11:57 Utolsó módosítás ideje: 2023-01-17 17:11:57
|
|
|