Sola scriptura

Egyet írjál csupán, de az egészen magad légy;
lágy törzsedből minden érces csigolyát ki ne végy,
hanem egy darabban emeld fel a hűs Zenitig csöpp szíved',
s tartsd erősen, ameddig csak suttogását elhiszed,
ám ez az egy: örvénylő, dühödt vihar gyanánt hasson,
s az Élet fagyos peremén duzzogó sziklákat ríkasson,
vagy csenevészként bugyogjon benne a forró gondolat,
amíg nyugvó lakomán éhező ábrándokat fogad,
vagy tenyésszen, mint emberfőket sírbagyötrő nyavalya,
s olyan legyen, mint az épülő Ég legelső hajnala,
s mint rézkupolás csarnokokat elsöprő szélroham,
vagy zengő mozsár, vastüdővel fújtatván morcosan,
vagy mint nyíló vágy, amelyre már sodró korom tapad,
ha a kínok tüzes köszörűje bosszúszomjra fakad,
hogy letörhessen olcsó testek gőggel duzzadt bája,
s szólj te úgy, mint a Végítélet izzó harsonája,
hogy a holtak vígan keljenek ki dohos gubójukból,
s negyvennapos, özönlő ár szakadjon ránk újból,
vagy hasadjon szét reszketve a megfáradt föld alatta,
míg dalától a fenevad is zsákmányát megtagadja,
vagy úgy, hogy a fellegek tomboló táncát fohászod letépje,
s az egymás piszkos vérét szopó vámpírhadat nézze,
ha térdre rogyott előtted már a fejedelmi korbács,
mint jámbor szemekre ráhulló, könyörtelen csontrács,
majd szegénykonyhákon mosdasd a féltékeny szenvedést,
vagy, mint zúgó jégeső, tarold a túlburjánzott vetést,
hogy minden felrótt szavad nyüzsgő sáskarajként másszon,
s minden egyes pengetett hang vénáidban rágjon,
majd a metsző könny, s dús verejték, ha bevégezték dolgukat,
az álom sorvadt magányában faragják meg szobrukat,
ám ne törődj a hullámzó Ész sértett tengerével,
hanem csak makacs tollad szétkergetett, s buzgó szellemével!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Két világ határán (, 2016.)
Kiadó: Underground
Feltöltés ideje: 2024-09-18 15:01:33
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-18 15:01:33