Zsiráfként

Ésszerűen gondolkodni!
Lebukni!
Valahol már vár rád a jósággá szelídülés…

Hámló tapéta, földeld csak le a fülcsavargató elixírt!
Szeresd a számláidat, suttog néked a reflex
halrúdja.
A ránctelep zárva tart.
Az alakváltók cséplőgépjében fennakadt a sztori, eszement lovaglása a szűrődben odáig vezetett,
hogy a velencei kalmár rászokott a kaukázusi kefirre.
Ördöngösség!
Alázat!
Tündéri napraforgó, végy szimatot!

Végy szimatot,
tündéri napraforgó,
mert laikusok ideje lejárt,
s legyen egy saját villád, ahol tisztázatlan körülmények között tobzódnak a torzulások.

A krétád füstöl,
a mázsáló elhengeríti a köveidet, s nagyon okos lennél, ha a déli félteke páholyában ülnél.
A Casanovák szétszéledtek, a lábtörlők deformálódtak,
s te sóhiánnyal küszködsz.
Van itt egy ormótlan zacskó is, amibe az ábécédet lehet üríteni.
Az álom-kontárok nagyon nem szeretnék, ha ezt a zacskót
a sokmilliós metropolisz megpiszkálná…
Ugyanis az a veszély fenyegetné,
hogy mihelyst hozzáérnének, felüdülne.

Lázítás!
Pofonegyszerűség!
Tomporát védheti az esküdtszék,
hanem mi jöhet még, talán a viszketegség beágyazása…
Látni a prizmán keresztül, amint kihal egy utca;
térelemek nosztalgiája, s dörzsölt hangárjaid vánszorogva jutnak
el a blöff előcsarnokába.
Valaki azt ígéri, hogy sokszorosítani fogja,
ne üljön el, a fricskázás nélkül is termetes álomhajót.
Erre te kijelented, hogy bizalmatokba fogadtátok a radírt, ezt a köszvényes lábú
inkvizítort, ez minden baj forrása.
Az órád számlapján átfordul a mutató.

Erdő, eredő, erdő, eredő, a villámok betörik a kirakatot;
mert ugyan mi pottyanhatna bele csőröd gyöngyöző nevetésébe,
ha nem a beteg mandula? -
Zsiráfként a postás-detonátor hajzatába döfve,
a távlat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-11-26 15:47:02
Utolsó módosítás ideje: 2024-11-26 15:47:02