a lélek helye

már eljutotta idáig
hogy negyvenhat oldalt teleírtam
mióta kijöttem a rehabról
de elfogytak a szavaim
pedig még annyi mindent le akarok írni
és még annyi mindent akarok az élettől
és egyszerre vagyok koldusszegény és mérhetetlenül
gazdag vagy mi a fene
és ugyanígy vagyok végtelenül szomorú és hihetetlenül boldog
hívő és hitetlen egyszerű és bonyolult buta és bölcs
és ahogyan imádtam száznyolcvan méter mélyen a bányában
izzadni és lapátolni a szenet meg aludni egy szál bordafán
ugyanúgy szeretek az erdőben bolyongani órákon át
meg figyelni mozdulatlanul a csendet
a természet csendjét
ahol mindig van valami nagyon halk maszatolás
és én mindenhol a szépséget kerestem meg az igazságot
ami nincs
mert ha volna akkor már nem volnának kérdéseink
és ameddig van kérdés odáig nincs igazság és kerestem a nyugalmat
és megtaláltam az folyamatos úton levésben mert a létezésünk értelme az út
ami lehet külső és belső a fantáziában létező és mégis kézzelfogható út
amiről költők és filozófusok írnak könyveket tele és már ötezer éve
ez a fő témája mindenkinek vallások alapját képezték és eszmékét
és már az ember bejárja az űrt is bonyolult szerkezeteivel
de azt még nem tudja
hogy hol a lélek helye pontosan
azt még csak találgatják a legnagyobb koponyák is
én az tudom legalább
hogy az én lelkem ott van
ahol te vagy






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-07 10:15:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-07 15:13:08