csoda

annyi gondolat van néha bennem
nyílnak
mint a mezőkön a virágok
és minden nap egy kicsit más
színük van a mezőknek
mert annyi a virág
és mindegyik ki akar nyílni mert ez a
virágok sorsa
így bukkannak fel bennem is
a gondolatok egyre
és néha nem tudok
olyan gyorsan gépelni
hogy lejegyezzek mindent
és olyankor szomorúság fog el
mert mindent le akarok írni
ami bennem van és mert ha leírom
akkor valamit alkotok és az alkotással igazolom
a létemet mert mással nem tudom
és a macskám itt dorombol az ölemben és
sokszor sír mert nem vele foglalkozom
hanem gépelek és csak néz rám és beleakaszkodik
a pulóverembe és húzza a kezemet
hogy simogassam
és megteszem közben lenyugszom
és akkor boldog vagyok olvasom
amit írtam és ha szép akkor minden szép
és akkor rád gondolok
hogy te is most írsz és ugyanúgy
kavarognak benned a mondatok
mint bennem és ettől szebb és jobb nem történt velem
amióta élek
hogy téged megismertelek
ha már nem gondolok rád egy pillanatig
lelkiismeretfurdalásom van és kínlódok
de akkor megjelensz
belső szemeim előtt és valami
végtelen boldogságot érzek szétáradni a testemben
mint amikor relaxálok
megszűnik a külvilág és csak lebegek
nincs semmi történés csak létezem
és ez a csoda
ahogy minden ember létezése egy csoda
és a világ is az






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-14 09:19:40
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-14 12:25:56