ami most erős
olyan a levegő
mint egy sátorban a nyári napsütésben
gyöngyöző homlokkal
botorkálok az elhagyott vasúti pályán
ahol régen mozdonyok ontották a füstöt
most fák és bokrok harcolnak a jussukért
kökény akác bodza csipke és szeder
akaszkodik belém
talán vigyázzák az ösvényt
néhány sebbel áldozok a továbbjutásért
és hallgatom a szajkók és fácánok kiáltozását
és gondolkodhatom a nagy közhelyeken
a természet előbb-utóbb
legyőzi az acélt és a betont
ami most erős
holnap elgyengül
felszívódik
és nyoma sem marad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-06-13 08:44:14
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-13 08:44:14
