minden rohad
véres szájak vicsorítanak ránk
és felhős szemmel figyelnek
az árnyékból
az utak járhatatlanok
és a levegő nehéz
mint az élet
s ki jajgat az áruló lesz itt
hát csendben ülünk
mint a nyulak hurokkal a nyakukban
és e szikkadt mezők nem adnak kenyeret
senkinek
