Július

A Nap lüktet,
nincs szél sehol,
a város álmosan izzad,
árnyék alatt lomha csend,
fákon túlérett gyümölcsök
sóhajtanak a földre,
nem bírják már
tartani a csapzott időt.
A levegő tompa,
mint a gondolat,
amit akkor nem mondtál,
mert ón nehéz lenne.
Abba a régi nyárba ragadtam,
ahol ölelkező rend volt
az évszakok csendje.

Este van.
Háztetőkről csorog a fény,
a vak flaszter forrót fújtat
minden nyitott ablakra.
Ülök a sötétben,
hallgatom,
ahogy a július lassan
elunja magát,
s várom, hogy sokadjára
megszülessek…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-30 18:50:10
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-30 18:50:10