bábu

kitárt karokkal karón
függ a madarak réme
magányos szalmabáb
rongyos kalapja
eső szaggatta ruhája
ide-oda moccan a szélben
szalmával tömött fejét lógatja
nehéz a sorsa a madárijesztőnek
nincs társa nincs barátja
pedig szalmaszíve szeretetre éhes
egy csak egy madár látogatja ritkán
varjú ül karjára és szalmaszálait
kihúzkodja
egyre fogy a teste de nem bánja
megsemmisülni szeretne
mert minek élni szalma tömött fejjel
s nem érezni semmit mert arra képtelen





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-05 01:10:36
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-05 01:10:36