keresztre feszített szalmabáb
moccan a szélben
fejét búsan lógatja
nincs barátja nincsen társa
pedig szeretetre éhes
egyetlen varjú látogatja ritkán
karjára száll szalmaszálait húzkodja
míg lassan fogy a teste
de nem bánja mert minek is élne
ha csak rémisztésre való