A szürkeség mélységei felé közelítek.
Van ez így, hol tetszik, hol nem.
Azért néha, az északi erdők ,
a színes krétarajzok, a piros halak,
és a sárkányrepülők suhanása:
uralják a képzeletem.
A szürkeség ekkor önmagába fordul.
Tömör golyóként,
helyettem, süllyed a mélybe.
