Tóth János Janus
Aszály, napelem csemetékkel
Egyre szárazabb földbe
szórjuk a jövő magjait,
az eső magyar vonat,
késik vagy nem érkezik,
csatornákat ígértek,
elérhető vizet,
de hazudtak százszor,
igazat talán tízet
szóltak évek óta,
a költő túlzással él,
hisz igazat talán soha
nem sodort felénk a szél.
Az értelem kőre ült,
hosszan elmerengve,
s míg a távolba révedt,
ez lett nagy szerencse
a tolvajnak, az őrültnek
hisz gyümölcsfákat téptek,
s lett szent helye e föld
napelemnek s gépnek.
Alma és barack helyett
voltok, amperek érnek,
és száll a por kötetlen
sara lesz a vérnek,
a levegő szegény
mint a magyar zsebe,
mert ritkul az oxigén
tágul az urak szeme,
és egyre szárazabb földbe
szórjuk a jövő magjait,
s ha kikopna az élet?
Majd a ChatGPT
generál valamit,
ami olyan, mintha élne,
mintha ember lenne,
de aztán mégse.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-07-17 20:47:08 Utolsó módosítás ideje: 2025-07-17 20:47:08
|
|
|