cím nélkül (28)
Vajon hány marék port
koptattam le az útról,
oda-vissza a templomig, ám
be nem lépve, tipródva,
kétségektől gyötörve,
csupaszon, mint a béka?
Mindent érteni vélek,
de valójában semmit.
Kiszárad a torkom, testem fonnyad,
kövesedik, lassan elkopik:
mint lépteim nyomán az út,
amin nap mint nap járok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-07-21 19:27:46
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-21 19:27:46
