Amikor álmodom



Amikor álmodom,
kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok, s az éles fényben
lehunyják szirom-szemüket.
Az egyik sarokban kisgyerek,
büntetésből. Már nem sír.
Letört fejű sakkfigurával
karcol a virágok közé képeket.
Nem kér bocsánatot senkitől,
de ő sem bocsát meg senkinek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-30 14:25:20
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-30 14:25:20