A dícsőség más
Isten hetedik napjára
gondolt,
mikor a padra terített
újságokra feküdt.
Szikárnak, szakállasnak képzelte,
szikla-szemekkel,
mint ahogy álmában látta.
Csípett az este,
de csak akkor fázott,
amikor a miatyánkba kezdett.
Azért azt mégsem tudta
hinni,
hogy Istené az ország
és a hatalom.
Az a kiskirályoké, a nagyuraké,
abból Istennek semmi sem jut.
A dicsőség az más –
az olyan szép;
Ettől megnyugodott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-10-21 19:00:03
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-21 19:00:03
