lépésről lépésre haladok
a lüktető szélben
a kopasz ágak vadul szabdalják
a felhők alját
és egy leláncolt kapu szárnyai
hangosan csikorognak
menekülnének ők is
a világ változásának érintése
most jéghideg
vöröslő szemekkel
nézem magam előtt az utat
a felszántott föld fekete
mint a szén
és olyan az illata
akár egy haldoklónak
