Apakép

Betegen megszelídült,
mint az állat,
ha kialszik benne az ösztön.
Az arca kisimult.
Máshogy nem mondhatom:
szép lett.

A védtelen gyermeket láttam,
nem azt, akit a háború megnyomorított.
Később becsapta magát is:
hitt a rendben, a tisztességben,
s a sörgyár gépsorai zúgtak
harmincöt éven át a fülébe.
A „kiváló dolgozó” érmet
a fontos iratok alá rejtette.

Nem tudom,
miért kezdett a kocsmákba járni.
Hogy milyen volt részegen?
Arra emlékszem.

Az otthonban egy kisfiú feküdt.
Hozzá sem nyúlt
a rostos italhoz,
a tablettákat nem vette be.
Ágya mellett,
mint egy félredobott báb,
úgy állt a ruhákkal megpakolt járókeret.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-01 11:10:58
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-01 11:10:58