2025
A létezésemről leváló darabokból
születnek verseim
mielőtt a földre hullanának
és eltűnnének
a halott füvek útvesztőjében
a darabokból
amelyek
talán nem kellenének semmire
de én azokból próbálom
összerakni a sorokat
mert jobban tükrözik a valót
mint az
ami sziklaszilárdan beágyazódik
testem és lelkem struktúráiba
a jelentéktelennek tűnő dolgok
az apróságok
a kudarcaim
a kishitűségem
a hazugságaim
a szerepeim
az állandó érzésem
hogy nem vagyok elég jó
az őshiány
ami ha nincs
akkor hely sincs
ahol a bizalom fészkelne
és az önfeledt öröm
aminek csak ritkán adom át magam
inkább a félelemnek a végtől
hogy túl hamar eljön
ezeket úgy babusgatom
mint ércbányász a rubintokat
én ezekkel vagyok kerek egész
és az állandó önreflexiós kényszerrel
amellyel mindent górcső alá veszek
az is
amit még nem tettem meg
csak átcikázott
mint gondolat
mert nincs senki
akiben tükröződnék
így maradnak a csapzott sorok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-22 10:26:38
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-22 10:26:38
