az út története

áll.

a motor már járna,
a keze a kormányon pihen.

a levegő forró,
mozdulatlan.

egy csepp víz
a kulacs alján,
az élethez kevés.

a sebeket
megszokta a test.

a szeme előtt
nem az út van,
hanem ami mögötte maradt.

gondolataiban
egy név,
akire csak ő emlékszik.

egy arc,
amit nem lehet visszahozni,
csak elengedni.

a világ nem sürget.
mindegy neki.

csak a szíve ver:
nem gyorsan,
hanem makacsul.

most lehetne megfordulni.
most lehetne maradni.
most lehetne elindulni.

és senki nem látná.

ez a szabadság.

aztán
a lába berúgja a motort.

meghúzza a gázt.

a pillanat
örökre elporlad.

a kerék alatt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-26 14:51:27
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-26 14:51:27