Amnézia (jav.)
A mi prófétánk, a feledés
el-eljár a harcmezőkre,
ránéz a tankokra,
az árkokba bújt fejekre,
az emberszabású repülőkre,
és mormol nekik:
Gyertek, véglények,
elérkezett az idő az aratásra!
Katonásdit játszunk,
letépjük a plüss fejeket,
szikszallaggal repülőkhöz,
tankokhoz ragasztjuk
a maradék szeméttel együtt.
Szívószál orrukon
tüsszögnek a tankok,
beomlanak az árkok,
az emberszabású repülők
kiköpködik az embert.
Licitálunk az utolsó
boncolható darab
föld felett.
Vadak, nem emberek –
testek vagyunk!
Elménk, s mit felejt,
már nem kartoték adat.
Prófétánk pórázán
a félrenevelt múlt,
kannáiban
a rakéta-üzemanyaggá
finomított történelem.
Ukrajna, 2026.01.19. – 02.12.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-12 15:27:03
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-12 15:27:03
