A kék szemű olvasó

A rejtélyes kór mindenkinél ugyanúgy kezdődött,
enyhe légszomj, majd hetekkel később fulladás.
Az utolsó fázis kezdetén az áldozatok szemének fehér inhártyája kékre változott.
Gőzerővel megindultak a kutatások, párhuzamosan a korlátozásokkal.
A „maradj otthon” itt nem ért semmit.
A Föld összes koponyája a vakcinát kutatta.
Az kiderült, hogy sem érintéssel, sem a levegővel nem terjed.
A legérdekesebb az volt, hogy volt egy csoport, akiknek természetes immunitásuk volt.
A beérkező adatokat ezekről az emberekről betáplálták a világ legokosabb szuperszámítógépébe.
Napokig semmi. Majd a meglepetés: Frank Herbert: Dűne.
Ez az a könyv, amit az immunisak kivétel nélkül mind olvastak.
Fellélegzett a Föld. Az emberek, akik még nem ismerték, vadul nekikezdtek.
Az analfabetizmus megszűnt.
Néhányan talán dacból, vagy mert megunták az életüket, szándékosan nem jutottak a végére.
Sőt néhány kihívás is ráépült: meddig lehet az olvasását elodázni.
A legnagyobb visszhangja annak az esetnek volt, amikor egy Paó nevű influenszer vett egy nagy levegőt, mikor még tehette.
Élőben streamelte, amint az „end” szócskát szándékosan nem olvassa el.
Egy idő után már nemcsak a szeme volt kék.
Milliárdok követték, lélegzetüket visszatartva.
Az utolsó pillanatban mégis elolvasta.
Arca átszellemült, mosolygott.    





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-16 13:44:26
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-16 13:44:26