Álom

      

      Élesen megmaradt emlékezetemben egy visszatérő álom:

      nagyanyám sírjára léptem, és magával húzott a mély. Csúf gnóm dörrent
      rám, ilyenkor felriadtam. Kínok kínja volt minden estém.

      Egy éjszakán megjelent nagyanyám, lágy hangon ígérte, hogy mindig
      vigyázni fog rám.

      Az ezt követő éjjelen a gnóm újból várt. Gyengéden megérintett, intett,
      hogy menjek vele.

      Hosszú lépcsőn felvezetett a külvilágra. Gyönyörű, virág illatú liget
      tárult elém.

      Boldogság fogott el, és csak szaladtam, szaladtam a zsenge füvön.

      

      

      Palacsintasütő

      

      Vasárnaponként férjem szüleinél ebédeltünk. Ahogy csillapodott éhségünk,
      egyre beszédesebbek lettek. Fiatalkorukról anekdotáztak.

      Apósom sok évnyi ismeretség után megkérte anyósom kezét ezekkel a
      szavakkal: úgy szeretlek, hogy lehozom neked a Holdat palacsintasütőnek.

      Jót nevetünk a mai napig rajta, pedig ők már nincsenek közöttünk.

      

      

      Boszorkányok

      

      A 20. század elején a falvak népe még hitt a boszorkányokban. A fosztóban
      rémtörténeteket meséltek egymásnak az asszonyok. A gyerekek félve bújtak
      anyjuk szoknyája mögé. Apám levente volt, ő is hallgatta a mendemondákat.
      Sötétben ment haza. Egyszer csak lerepült fejéről a sapkája.
      Lélekszakadva futott hazáig. Egy szemhunyásnyit sem aludt. Alig várta a
      pirkadatot. Aztán hősiesen elindult a tett helyszínére. Messziről látta,
      hogy a sapkája hintázik egy szárítókötélen. A sapka gombja akadt bele.
      Többé már nem félt a boszorkányoktól, hiába is riogatta bárki.

      

      

      Macska

      

      A macskák önfejűek és sértődékenyek. Egyik alkalommal simogatásra vágyott
      a cicám, de nem volt kedvem hozzá. Először kimászott a 4. emelet
      párkányára. Leparancsoltam, eloldalgott. Kis idő múlva vettem észre, hogy
      kitúrta a virágföldet a szőnyegpadlóra. Tudta, hogy ezért nagyon
      haragszom. Egy órányi duzzogás után ismét hozzám dörgölőzött. Mit
      tehettem, kibékültünk.

      

      

      Hipp-hopp

      

      Rokonlátogatásból gyalog mentünk hazafelé. Az út rossz állapotban,
      gidres-gödrös volt. Egy lyukba lépett hároméves kislányunk, elesett. Azt
      gondoltam, sírni fog. Ehelyett felpattant, nagyot dobbantott és hadarni
      kezdte: hoppá Jézus csizmája! Hipp-hopp hepehupa, pipi tolla pihe puha.
      Jót nevettünk.

      Áldom anyósom nevét, mert őtőle tanulta.

      

      

      A szoknya

      

      nadrágot hordó lány voltam. megszülettek már gyermekeim amikor anyám
      meglepett egy gyönyörű szoknyával. magasított derék bő fazon. karcsú
      voltam benne fellángolt hiúságom. viseltem akkor is amikor az oviba
      mentem gyermekeimért. egyik kezemben bevásárlótáska másikkal fiam kezét
      fogtam mellettünk haladt nagyobbacska lányom. zebrához értünk a
      szoknyámat fellebbentette a szél elengedtem a kicsi kezét. ő elindult a
      zebrán. fékcsikorgás pillanatnyi sokk. az autó vezetője türelmesen
      hagyta, hogy átérjünk mindhárman a járdára. a szoknyát a szekrény mélyébe
      süllyesztettem, soha többé nem vettem fel.