tehát.



a sorsoló gömbből kihúzom
a vajat.
tűnés, kényszer vagy belemarok a zsigereidbe!
ha megütögetem, lapos lesz a riport.
inspiráció mélyfúráshoz.

az emberutánpótlás megfertőzte tábor csak nekem énekel;
s mivel az információk furcsa lények, megalapítják
a rigolyáimat.
én lennék a legboldogtalanabb lény,
ha elviselném a kerámia szappanadagoló katasztrófa sújtotta területének
a kicsapongásait!
az őszi medvetánc idején olcsó latrinába
fullad a földgyalu.

arany szőttes;
a környezeti tényező saját magát hibáztatja,
amiért a násznép útját szegeccsel veri ki a finom megmunkálású
kárhozat.
tarts próbaköhögést;
a térelemzők szerint ténfereg a hajtóműved.
elért a vég, pontnyira zsugorodtál; ne is tagadd, apró szálka lettél a minotaurusz szemében!

pedig hogy küzdöttél;
a fülcsavargató betontuskót megmentetted
a szivárgó akkumulátoroktól,
erre a célra te fahamut használtál, amikor is elromlott a sugárvetőd.
kipöckölted a virágállványra a dugóhúzóidat, szelvényes testedhez bumerángot hajítottál.
hőálló szilikon konyhai kesztyűdet darabokra tépted,
hogy nem vetted észre: rád peregnek a rózsaszirmok.

odacsődítetted hozzám a kétméteres kúpokat.
várj, ne távolodj el tőlem oly messze…
fiatalkorodban nevelő célzattal azt sulykolták beléd a felnőttek, hogy a navigáláshoz
nem kell külön tanfolyamot elvégezni.
te kard akarsz lenni az oldalamon, amit bármikor kihúzhatsz a hüvelyéből, ha veszély fenyeget.
de egyelőre csak picinyke pont vagyok a szemedben,
ami, ha felszikrázik,
végképp elbizonytalanodom…
kérlek, vigyázz rám, mint ahogy én is vigyázok rád.
segíts, különben motoros csillagom belezúg az árokba vagy ami még rosszabb:
a kauzalitás ördögei megdádáznak.

ezerjó út,
hová görgeted a csáprágóimat;
a jégtömlőid párducai ugrásra készek.
azonnal a fúzióra bízni meghitt pillanatainkat!
jóllehet, az éhezést jelképező szarv a fullánkjainkra hivatkozik, én nem hinném, hogy meg kéne zabálni
a könyveket;
visszás helyzetek meg adódnak bőven, példának okáért: fizikai képtelenség
dörrenésben a nimbuszt pátyolgatni.
tehát vagy vigyázban állunk addig, amíg a tekegolyó
megfeledkezik a habzsoló modorosságról, vagy elmehetünk zsákolónak.

a kémszoftver izgága sörtékből áll,
szükségszerűen beteljesedő indok a bizottsági ülésen.
a bús rezonancia helytelenkedik; magolása nélkül szerteágazóbb a polisz.
s árván marad kétkulacsos márványatlaszunk, amikor is az agytörzs egy zeneműre
kiteszi az ékezetét.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-05-11 08:46:38
Utolsó módosítás ideje: 2026-05-11 08:46:38