Modern idők

Bár reméljük, hogy minden más lesz,
iránytűnk mégis az egyformaság.
A legendák hűsége véges, és ballaszt
bármilyen változás. Vígasztalhat,

hogy nem ezt ígérték a semmiben
lézengő istenek, akik elhallgatták;
más lett a mérték, és maguk helyett
félszenteket küldtek ebbe a romvilágba,

hogy csalódva legyenek boldogok,
a halandóknak meg azt locsogják;
a szenvedés örökölt állapot,
folyékony, szilárd és légnemű,

súlytalan nyűg, mely szívnehéz,
bonyolult, csábít és kétszínű,
a zamata szirupos zselé, mely üdvére
van a hatalmasoknak, akik önmaguk

elől is menekülnek, és gyávaságuk
minden korban tetten érhető.
A behódolás titka a vonzerő,
hogy rólad talán megfeledkeznek,

és másoknál tovább remélheted
az észrevétlenség káprázatát vagy
legendákat hangszerelhetsz újra,
mialatt öntudatlan leszel híve

az egyformaságnak, mely azt
harsogja, hogy éltető, de sejted,
hogy a szabadságnak sminkelt
hazugságból a kiút labirintusa

befelé vezet. Falán repedés a remény,
és folt bármely gyötrelem. A földi lét
manapság ponyvaregény, melyben
a vakhittel küszködik az értelem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-02 19:07:02
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-02 19:07:02