1
Szavak szállnak könnyű labdaként az égbe
Pályájukat tudom, soha nem tévesztem
S mikor táncuknak egy ütemre vége,
Biztosan ülnek meg hűvös tenyeremben.
Hogy majd lendületet kapva tőlem újra
A gömbölyű főnevek, határozók, igék
Induljanak ismét magasröptű útra,
Hírem hogy könnyeden, ütemesen vigyék.
Ha engednék nézőket erre a csodára
(Gondolom magamban a szám közben mindig)
Tapsolna a tömeg, tombolna felállva,
De aztán olvasok Radnótit, Pilinszkyt,
Lenyűgöz a szavak e két erős órjása,
S félre labdák, tapsok- az én időm még nincs itt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
