Elátkozott Tánc
Lejted ezt az elátkozott táncot;
ôsi rítusokkal telt valamit;
magad sem tudod, hogyan
válsz vágyak mámorából
élô, eleven tűzzé.
Mezitelen melleden holdsugár
nedve csorog végig, ahogy
kezembe adod összes titkod.
S míg combjaid között
sejtjeim gyönyört sejtenek,
félrelibben a lepel,
s epedô torokhangon
feszengve, mint prédáját
a vad veszlek üldözôbe,
s folytatom, szünet nélkül.
A hév nem évül, s percek
alatt ismét a szabad ég
prédájává válik, feltör az
Ördögi sóhaj, az Isteni álom!
S én tovább járom veled
e elátkozott táncot!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
