Egy átlagos délután volt

Egy átlagos délután volt.
Egy olyan nap, amikor bármi meg történhet. És ő ott volt. Vitathatatlanul. Csak úgy ragyogott. Nem úgy, mint pusztán a nap, vagy a hold. S nem volt oly természetes, mint a Föld forgása. Mintha a rabhoz, aki büntetését tölti magánzárkájában, egyszer csak eljut egy földöntúli fénynyaláb, és betölti a sötét, rideg teret. És valami melegséget hoz magával, valami elringató békét, és nyugalmat. Ott volt. Hihetetlen.


Harcoló égövek, kérlelhetetlen földi lét
Testemnek fény hoz árnyat, s majd az tépi szét.
Mint a hang, majd a csend
Mikor a szépség, és a pánik elkezd keringeni bent.

Olykor a szó értelmét veszti, mikor hajamon
Hajdon tánvol
Hajnalban párszor.

Mikor az igazak véréből kortyolok
Fejedben a tudás elment, utána csak korcs nyomok
Maradtak, s gyomrod korog.

Ezért te is vérem ízleled, s ez az íz neked
Förtelmes lehet, mint a sötétség, a hideg, a kínt hozó korbács
De véres, bűzlő hús cafatot csakis magadról hánts.


Egy átlagos délután volt.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.