Kávészünet

Olyat keresek mi sehol sincsen
Csak várom, hogy rám találjon;
De kereshetek ám ezer évig,
mert ő egy fátyol,
kit meglibbent a szél,
Az Angyal,
ha hozzám beszél.
NEM dönthetem le szüntelen falaim,
és NEM építhetem újra a várost,
de nézhetem, amíg a selyem
meglibben drága kezén.

Torta kéne ide,
hogy ünnepeljünk!
De torta sincsen
s a gyertyák is mind elégtek.
Ideje magunkhoz térnünk.

Nézd meg jobban,
hogy miből áll
a világod.
A szíved dobban,
és látod
hány meg hány
ezer tavaszt
kell még várnod.

Szoba kéne ide,
egy kis, egyszerű!
De már hely sincsen
itt számunkra ...
Ideje magunkhoz térnünk.

Én, én, én –
az állandó marcangolás, benne
ezernyi kínnal.
Csak a világ tetején
ha kinn áll
egyedül az ember;
Gyakran eszébe jut, hogy
leugorjon.

Nagy szavak kellenének ide,
hogy észrevegyük
egymást. De nincsen
rá szó ... vagy csak nem ismerem.
Így tűnünk el észrevétlen
egymás sűrűjében.
Ideje magunkhoz térnünk.
Képzelődnék,
ha olyant érzek,
ami nincsen?
Rájöttem,
hogy nem vagy és eltűnt veled minden.
Nekünk, nem szabadna lennünk,
nem szabadna látnunk, sem éreznünk
drága Ismeretlen.

Megváltás kéne ide,
az új Krisztus kell nekünk!
De bűn szimplán nincsen,
és nincs már igaz ember.
Ideje megbékélnünk.

Nézd meg jobban,
hogy miből áll
a világod.
A sarkad koppan,
ahogy a főutcát járod.
Ezernyi koppanás:
egy pillanat a végtelenben,
ez a te világod.
Kezdet kéne ide,
hogy néha a végén legyünk!
De kezdet sincsen,
csak az örökkévalóság ...
Ideje megérkeznünk.
Nézd meg egyszer,
hogy milyen itt
az én világom.
A pokoli vegyszer –
hogy csak azt bántom
kit szeretek – mérgezi
mennybéli tornácom.
Így bűnhődöm bűneimért ...
Idő kéne ide,
nemcsak a pillanat s a végtelenünk!
De idő nincsen,
csak az örökkévalóság ...
Ideje megébrednünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -