Lepke szárnya

Lepke szárnya súlyosul az estre:
így ragyogtat sötétet a hajnal.
Szelíd szív kel nászra a haraggal -
pokol kell, hogy tisztává teremtse.

Ívelés a célját hol keresse?
Hová zuhan magányán a nappal?
Eltagadja hazugság-malaszttal
fényét, amit megvall minden perce.

S még egyszer a nincsen. Megtalálta
benne azt, mi minden. Elszivárog
mégis. Gyűjti újra. Szép halálba

térne, örök útra. Üres árok.
Arcain a ráncok. Szent, szent, szent. -
Mindhiába várok. Lepke szárnya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.