Tanácstalanul

nem tudom hol kezdjem már félek
emberanyagból vagyok mozgok de mégis
mi lehet ez a furcsa érzés bennem
elindul de olyan barna a hangom
zúg a fülem ahogy itt téblábol
papírforma szerint múlnak el a napok
pontosan szépen ahogy József Attila megy az égen
nem érdemes tapogatnom itt a sötétben
csukott ajtó sincs csupá csupasz falak
sormintát rajzol a horizontra egy üstökös
szertelenül szórja szét ezüstjét a hold
atyavilág én meg itt vagyok bezárva
bús lámpásaim sorra mind kialudtak
úgy érzem nagy már megint a zűrzavar
jaj apám segíts próbáld meg bár
lelombozódott családfánk beteg ága lettél
fényes álmaidról a lakk lekopott már
és az a görcsberándult ér agyadban mutatja
téged is alaposan kikezdett a huszadik század
nem? tudom? hol? kezdjem? már? félek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ifjúsági Magazin, 1987