Nyárvégi hullámverésben

Hallod-e szíved dallamát, mikor fénylik a csókom

ajkadon...? - látod, nem kell soha félni a szótól,

súgd csak fülembe: szép volt ez a nyár - mérges porspórák

szállanak reánk, az úton hangosan béget a fáradt

birkanyáj; fáj ez a múló gyönyör édesem...? - nézd csak,

a nap már elmerül a vízben, induljunk hát haza - kóbor

szelek járnak, a rét felett fáznak az árnyak.


Karolj belém, úgy mint régen; szívd be az álmos

délután jószagú illatát; ködök hullanak, párás

fényben ragyog majd az est, mikor nyílik az égbolt,

kivillan kerek arca a holdnak,- tőled az évek

is futnak; örök fiatalság ragyog, tűzpiros véred

mosolyog arcodon; mióta enyém sóhajod, féltem

álmaid; napjaid tengerszép hullámzását védem.


Az élet háború; vesztes, győztes évszázadokból áll...

csatáztunk mi is eleget; tépett szélmalom véres

testünk; rongyos a szánk ,- csókjaink végleges árát

rég elittuk hitelben már,- üresen énekel, száraz

mosollyal néz ránk sosemvolt zsebünk...várnak az ágyak,

gyerünk, kössünk békét; meglátod, ízlik az élet,-

testedből virág fakad, örömére az égnek.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Képes Újság, 1980
Kötetben: Ima bocsánatért (Nyíregyháza, 2000)
Kiadó: RÍM Könyvkiadó