Bocsásd meg gyönyörû terhét (Ágnes lányomnak )
Egyszer majd értem is eljönnek a fények
és visszatérek oda, ahonnan jöttem: az anyaföldbe...
Üresen kiáltoznak utánam a fecskefészkek
aranyeső zuhog a durva rögökre
hóvirág-színű arcomra fátylat terít a sötétség
elhalkul sápadt számon az ének
kútba hull minden vágy, reménység -
egyszer majd értem is eljönnek a fények...
Harmincöt gyémánt-abroncs szorítja testem
s készül a harminchatodik is már,
de tavaszi szél ólálkodik kint a kertben
árnyékom is lábujjhegyen jár,
mert pihen Jutka az ágyon
elfáradt a boldog kismama
kölni-illatú hajára hull az álom
s betakarja leplével az éjszaka.
Tudom kislányom, milyen színű a bánat szemedben
és milyen az öröm :
mint zászlók a feltámadási körmenetben,
vagy ha farkas vár ránk kívül a körön...
Bocsásd meg gyönyörű terhét
és ismerd meg a bárány melegét is -
amióta érzem szerelmét
mint mesében a fa, felérek az égig.
Tavaszodom - rügyeznek ágaim
egyre nyár felé hajlok
ébrednek reményeim, vágyaim
és zúgnak bennem a húsvéti harangok...
Verőcemaros , 1982. április 12.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Képes Újság, 1983
Kötetben: Ima bocsánatért (Nyíregyháza, 2000)
Kiadó: RÍM Könyvkiadó
