ESÕ UTÁN

Az utcán ördög-kenguruk
ugráltak nagy esők után  -
feléjük botját rázta csak
kötelességből nagyapám.

Ő is tudta: ez mit sem ér.
...és tócsa itt és tócsa ott  -
átúsztak rajtuk könnyedén
a vidám árnyékcsónakok

és felmosolygott az akác.
Minden akácnak lelke lett.
Kristálycsillagos levelek
messziről felém fénylenek.

Tükörben megyek könnyedén.
Kék élénkül a fák alatt.
Visszacsapódnak győztesen
rég elszállt bumeráng-szavak,

s nem különös, hogy ami múlt,
ami elbújt,  -  most itt ragyog?
Szemekben szivárvány-időt
elérő árnyékcsónakok.

Egy furcsa táj lett az enyém!
Virágokon manóruhák.
Egy élénk szemű gyík szobor
élővé álmodja magát,

s egymásba fut a nyár s az ősz,
egymásba fut, örvényt forog
és piros-sárga nagy vizén
perdülő árnyékcsónakok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: SZÍVEK MÉRTANA /antológia/ (Budapest, 1998)
Kiadó: ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó