Színház
Kerestelek, néma ezeréves agyónra tiport utak porába süllyedt fáradt lábam,
gázlók, hatalmas hegyek, erdei lápok hűs zöldjei hívogatón hajlongtak,
szendergő vadak borzas bundái óvtak jeges szelektől,
szuszorgó puha orrukkal játékosan döftek nagyot szusszanó mellkasomba,
mikor ébredező reggeli napfény csiklandozó mosolya bíztatott nyújtózásra,
Álmomban kitárultak mind az ablakok és hűvös könnyed szellő lopózott be rajtuk,
aranyozva gyümölcslelkeink nektárja csordult hatalmas markolatú kelyhekbe,
díszítő ékességei mind borostyánkövekbe zárt csalóka múlt,
istenek vad játéka az élet kegyetlen színtere, színházi kellékei mind az emberek,
s az álruha, zárt ajtók mögött a csend némaságának magányos könnyes maszkja
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
