az almáskert

fűszál voltam almáskert mély rejteke rejtegess mélyen
fűszál voltam fűszál egy kertben a többiekkel összenőttem
a többi fűszállal ölelkeztem a föld alatt ölelkeztem
de fent az égben egy szál fű nőtt több sosem egy szál fű nőtt
elmondom hogy mint érkeztem elmondom hogy mit találtam
elmondom hogy mi volt bennem hangot adok ami másban
fűszál volt almáskertje mélyében rejtegette szépen
vagy kevésbé szépen erről már megoszlanának a vélemények
de ott volt a titok a titok kéremszépen nem elhanyagolható
dolog a titok a fűszálak és az almáskert mélyének ügyében
tehát kérlek a titok a tied csak arra figyelj kérlek ami a tied
az enyémben ami én vagyok benned figyelj magadra kérlek
hogy amikor jöttem mit tudtam én honnan is tudhattam volna
hiszen mag voltam a szélben a messzeségben repültem ide
egyre inkább igyekeztem siettem nem azt nem hiszem hogy siettem
volna idefele lebegtem kavarogtam alattam folyók hegyek
viszonylatok közelségek házak és emberek árnyai és éjszakák
melyekben fiúk és lányok asszonyok és férjek de leginkább
puha arcba borult párnákon végtelenül kicsi gyermekek
arról álmodtak hogy magként egy fű magjaként mint a csillag
mint a bánat a szívben az asszonyi szívben ki férjére vár
de az nem jön nem hozzák a sötét utcák csak a magányt
csak azt hozzák az úton a házak árnya a kerítések csak a magányt
és a gyermekek puha arcukba borult párnáikban ezt látták és látták
a repülést is a színeik aludtak de ők mégis színes éjszakát láttak
érezték mély kék suhanásom a szélben amint túl a városon és falvakon
országutak párhuzamos bánatán végtelenbe futó sínek találkozása után
én lassan mintha vízbefúlt lettem volna ki ereszkedik hangtalan de nem egészen
hiszen milyen is lehet az a vízbefúlt aki erről később verset ír erről neked
szóval inkább olyan voltam mint aki nem fúlt ugyan vízbe de most úgy ereszkedett
mint szemed tükrében ereszkednek a színek mert színes minden itt és most
hidd el fel sem tűnik ez mennyire különleges amíg a színeket egyszer
egy megismételhetetlen kétségbeejtő rettenetes pillanatban de tényleg
el nem veszíted úgy nem találod őket mintha csak nem vetted volna föl
a szemüveged reggel és már igazán be kell vallanod azt sem tudhatod
hova tetted tényleg nem látta valaki te sem láttad eltettem vagy elvesztettem
már nem tudom hol és mikor elvesztettem a színeket a szememből
hát igen igazad van ilyesmi sokakkal igen gyakran megeshet meg is esik
kiesnek minden percben egyre inkább ahogy haladunk ahogy lebegünk
a színek és egyszer csak már nem is emlékezünk rá hogy mi nincs
illetve mi az ami van csak nekünk már nincs pedig a színek és leereszkedtem
az almáskert gyepére egészen mint egy tévedés mint egy bánat az asszonyban
aki azt mondja csecsemőjének hogy miért hozzá mentem férjhez és leoltja
a kisvillanyt és félni kezd nem kicsit hanem egészen hogy nemsokára megjön
utcák kutyaugatás a hideg az éhség és a kerítések fogják hazahozni és megsimítottam
a fűszálakat a többieket hogy sziasztok srácok megérkeztem s ők suttogtak
az almafák tekintélyes hullámzása mellett mint a tenger a földön pedig mint a könnyek
a fákról pottyant almák gazdájuk a lombok mint száz piros és zöld és színes könnyeket
hullató szemek mondd belegondoltál-e már hogy a könnyek is színesek
aztán nagyon lassan nem kívülről feltörhetetlen kérgem egyszer csak
a végtelenített csönd párhuzamos zengésében kérgem felszakítottam
aztán le aztán fel a mélység az én otthonom a magasság az én testvérem
kibújtam mint ahogy csak egy szál fű tud győzedelmesen kibújni önmagából
mekkora szemrehányás egyetlen szál fű győzedelmes kibújása mindennek
ami nem az nem tud az lenni csak szeretne vagy még azt se hanem a semmi
hanem a türelmetlenség hanem a színekre való oda nem figyelés hanem a tévedés
hogy azt hittem szeretsz azt mondtad szeretsz de hát akkor nem is szeretsz
de szeretlek hidd el illetve nem tudom de nagyon is miért mondod ezt
egyetlen szál fű többet tud mondani mint az ilyen beszélgetések
nem egyszerűen zöld egy szál fű hanem mindegyik a másiknál is másabb
másiknál is másképpen zöldebb és hidd el benne van egy kicsi nem is kicsi
csillagos égbolt és ahonnan jöttem a messzeségek és álom árnyak
és az elalvó gyermekek szemében a színes öröm és mattfekete bánat
aztán láttam egy kislányt aki virágot vitt és lillának hívták és szép volt
amilyen szép csak egy hét év körüli kislány lehet a kislányok sajátos
szépséges és kegyetlen virágos mezőjén ahol nem csupán szaladni
hanem suhanni is lehet így virággal a kezében suhant és távolodott
egyre messzebb és egyre fájdalmasabban tőlem aztán meg egyszer csak
azt vettem észre hogy színes igen színes virágok nyíltak a fekete földből
és az emberek meg színes oltalmukba költöztek arra gondoltam nahát
néhányan úgy tűnik rájöttek végre rájöttek végleg vagy csak egyszerűen
akár a szél akár engemet a messzeségből egymástól távoli világokból
idehozta hogy együtt legyenek csak ők csak egy csöppet és kinyíltak
mint a földből a színes virágok melyekbe beleköltöztek hogy legyen
szerelem legyen kedvesség legyen barátság legyen végre ami annyira kell
hogy amint ők a virágokba úgy szemükbe visszaköltözzenek a színek
és ezután újra megtörtént a csoda a béna eldobta mankóját már nem botlik
nem zuhan nem rúgkapál nem csak életet és már nem csak halált kíván
kibújtak színes virágaikból az almáskert legmélyéből egészen
és legnagyobb meglepetésemre legnagyobb csodálkozásomra
körém gyűltek mint az ember sorsa köré a győzelmek és tévedések
mint a gyermekség legmélyén az emlékek hogy volt anya előtt élet
mikor én még én voltam de nem ez az én még lánykoromban mondja a fiú
kisfiú voltam és szerettelek mondja a lány legkedvesebb barátnőjének
fűszál voltam az almáskertben és a virágok lakói színesen körém gyűltek
azt hitték hogy hoztam magammal egy kis messziföldet por alakban
álom árnyat talán azt hitték talán nem hittek semmit csak a szél csak a lélek
ami odasodort ami melléjük tett mint ahogy egy távoli mező fűszála
az almáskertbe kerül és nem a tengerbe nem az aszfaltra nem a végső gyengeségbe
ám nem hoztam mást csak az álmot hogy talán lehetséges és én nem is hittem
hogy a dolog az a lehetőség hogy talán bárkit igazán érdekelhet
a nézés az igazi nézés hogy csak úgy mint egy mesehős felkerekedjen
és éles szemmel vagy csukottal megnézze végre az őt ölelő színeket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.