Talány

Egy kisfiu néz fel az égre
s lát reményteli képeket,
melyek belülről rémlenek,
fel szivében,

tűnődik csendesen tovább,
s lát óriási házakat,
reményteli vágyakat,
melyekhez reménytelen út vezet.

De mindig van egy fénysugar
mely a sötétben fel fel tár,
egy kis ösvényt,
mely nem túl kevélyen,
de mindig tovább vezet.

Sok millió rozsaszál lengedez,
szabadon, mint ki örökké tündököl
s le nem tőr semmi áron.

A gondolat mindig szabad,
szárnyal virágos rét felett,
csodálja a kék eget,
mely betőlti végtelen nyugalmával életed.

A sors melyben hibásan hiszünk,
hisz saját magunk vagyunk
életünk kovácsa,
s ki hogy üti a vasat, úgy halad,
előre, vagy hátra,
kijátszva gondolatod,
játszik el szerelmes meséket,
s vad vágyakon át, dönt nyomorba.

A remény mely mindig megmarad,
talán csak látomas,
s nem látod át életed egészét,
a fény mely olykór elvakít,
visz előre, utat mutat, vezet,
hogy merre az talány
melynek talán csak az utolsó pillanat,
mely örökre megmarad, fedi fel titkát.

Higgy es remélj,
mert mind hiába az ismeret, s tudás,
ha sorsod kilátástalanságában elveszel,
s a sötétség örök rabja leszel.

A bizalom ritka kincs,
mely mélyen terem, hol nem látni.
s hogy megtaláld,
sok probát kell kiállni,
Nlha csalfa álruhában tényfereg
s ha szemedet homály fedi,
könnyen hátat fordit neked,
s többé már nem leled.

A kisértes nagy veszély,
könnyen romlásba taszít,
s ha nem tudod megállni,
hogy magadat kisértve ne kövesd,
akkor boldogtalanságba vezet.

A szeretet egyszerü, nem válogat,
s mivel hivalkodás nem kenyere,
könnyen siklunk at felette,
s ha megtaláltuk, megrémülünk
mert a szeretet kötödés,
több mint puszta törödés,
két szívet olvaszt egybe.

A szeretet nem mostoha,
mégcsak nemis ostoba,
a külsőségekre nem ad,
csak a szivet kémleli.

Miért dobod el kincsedet?
Miért vagy válogatni kénytelen?
Mig illuziókat kergetel,
s a részletekben elveszel,
a boldogság tova száll,
s többé rád nem talál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.