Egy történelemformáló költemény margójára

                                 "Ezer évig híztak rajtunk
                                  Az urak,
                                  Most rajtok a mi kutyáink
                                  Hízzanak!"

Tudhatta-e vajon a huszonöt éves Petőfi Sándor,
amikor a Dicsőséges nagyurakat
megírta, hogy a verset majd az Országgyűlés
minden követének asztalára leteszik,
és az urak pánikba esnek, amikor azt hallják,
hogy a költő kihegyezett kaszájú parasztok ezreivel
várakozik Rákosmezején a döntésükre, arra, hogy a
magyar nemesség végre "elveti kevélységét, címerit",
vagy nemmel szavaz a jobbágyfelszabadításra?
Az Országgyűlés végül igennel szavazott, pedig sem
Petőfi, sem a parasztok nem álltak ott Rákosmezején...
Tudta-e vajon a huszonöt éves Petőfi Sándor,
hogy költészetünk máig legnagyobb sikerét érte akkor el?
És gondolkodjunk el azon is, hogy ha jönne közénk megint
valaki, aki tisztábban lát és tisztábban beszél mindenkinél,
vajon mit érhet el a szavaival és a szemeivel ezen a világon?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: PoLíSz, 2005. nov.
Kötetben: Fán függ a világ (Budapest, 2006)
Kiadó: Hungarovox Kiadó