Tûnõdések


Azt hiszem, fel kellene adnom már…
Nincs ember, ki ily fájdalmat eltűr.
Csak tudnám miért oly fájó e tűz
Mi legbennsőmből feltör…

Miért? Miért? Miért kínzol meg így?
Hát nem érted?! Rólad szól az élet…
Miért küldesz újabb próbákat elém?
Belehalok. Előtte átölellek Téged.

Nem tudom, hogy mit tegyek.
Bár legyőzhetném e maró rettegést.
Minden egyes perc Veled
Csak kínzóbbá teszi a szenvedést.

Segíts hát! Segíts nekem, hallod?!
Mutasd meg az utat kérlek!
Mert egyedül eltévedek, tudom.
S ha nem fogod meg kezem, félek---






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tövis (Budapest, 2002)