A tanár

Jaj, a tanár öreg madár
Ti. csőr
ével csipked,
vijjog, ha puskádat látja
csak ne bírd
eltalálni őt,

és tollas a háta is (hát, ja)
mégis, mert
előbb-utóbb a
ballagás után a
földre-száll le
a magas lóról
(a katedráról)
ha végez a
sok diák(ja) és
letegeződik mindegyikkel
hidd el,
míg totyog a földön,
azt mondja
ő csak viccelt
a veréssel.
De ne hidd el.
Még a rosszabbaktól
kölcsön is kér talán,
hogy pár fröccsel, és felessel
vidámabban, mint egy pelikán,
vagy albatrosz, lazán
lakásáig imbolyogjon,
hogy odahaza a kazán
melletti széken
melegítse fel tojásait,
és költsön hajnalig,
másnapig.

Hátha jő
a jövő generáci
ó jaj, s
egész más miliő
majd megérti őt.
S akkor
ő
visszamenő-
leg úgy érzi:
megéri.

És nem marad utána,
csak ócska párnája sárgáján
egy büdös nyáltócsa.
Meg játékpónilója.
Ó jaj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.