Kilépek az ajtón. Üres a peron.
Mi történt? Grafiti vigyorog
a hátam mögött málladozó falon.
Állok. Nem értem. Fülembe üvölti
a csend, ideje menni. Elindulok.
Rájövök, minek, nincsen már haza.
A sínek elfogytak, nem vezetnek sehova.
Dunnaként ölel át a semmi.
Lassan szétfoszlok. Ennyi volt.
Megrázom magam. Fel kell ébredni!