Megfelelõ kõ

A kövek kilátszanak a vízből, a túlpart karnyújtásnyira.
A távot gond nélkül átdobom.
Csak nagyon kell akarni.
Megkeresem a megfelelő követ, teljes erőből elhajítom.
Várni kezdek.
Először halk suhogás, aztán hosszú, néma csend.
Mi lesz, ha sikerül, ha tényleg átdobom a folyót?
Sokáig nem történik semmi.
Fülemben kalapál szívem, a levegő megreked féluton.
Aztán csobbanás: fekete gyűrűk a vízen,
szánalmasan közel.
Kitör belőlem a nevetés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2004
Kötetben: Szánalmasan közel (Budapest, 2005)
Kiadó: Parnasszus