Látomás

Felejts el atomot, gonosz háborut
Ott ,vár a halálod, nincsen vissza
                    Út!

A fák ágairól, hullnak a levelek.
  Szülőket hagynak el, vásott
                gyerekek.
A levelek színesek, néha , még
              zöldek is!
S úgy, mint a gyermekek, még
               szépek is!
      Ez a fa, egy család fája,
        A föld felett, égig ér
Törzse, és ága, a földön, véget ér.
Görbe gyökerei,pókháló szállal,
Föld alá került,minden hibával!
Ott emlékszik arra, hogy egyszer
                 volt párja,
Neki is volt egykor, szépséges
                 családja!
A bennük égő tűzzel,senkire sem
                    várva
Eggyé válnak ott, hol minden ajtó
                     zárva!
              Lassan el égnek.
          Ám, nem ez a lényeg!


Új életet adnak, és erőt, fényt,meleget,
                szebb jövőt !
Mosolygó fiatalt, tiszta levegőt
nem látomást, fantom szeretőt!
Tiszta vízű folyót,gazdag tenger vizét!
              Hirdesd, az uj igét.
Szóljon hangosan éneked,hallják meg !
                Vének,süketek!
      Az erő, legyen mindig veletek.
                Lássatok csodát!
                Épüljön, új Világ!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.