És a napok

           És a napok lehullnak, mint a naptár
           télre tél jön, őszre ősz



Tavasz van, virágok döngicsélnek
de halott ereimben áramlik a mész
és a napok hullnak, mint az évek
ereim kopnak, köptek az érvek halálomra
életemre léptek ellenemre
nem értem
mint érdem, legyek a hullám
és csak pörögnek-pörögnek hulló leveleim, mint évek
nem emlékszem, érzem
fogaimba fog váj követ
vizet vagy kenyeret, igazság és gazság nélkül
értem, nem ellenemre
ölelésben él, ki halálát érti
mert súlyos az élet, elkövetendő
és a bűn nem éltet, reménytelen
mutassatok egyetlen vétkest, és én, a remény
erénnyé vádolom a vétket, és a semmi sem reménytelen
mert enni, inni, aludni kell, és ez még mind kevés
mert annak, ki szabad, de szegénysége átüt életén
rabsága minden reménytelensége, kényszere nem élet
csak koporsó a szabadság, erényes hazugság
beleköpni az éveinkbe, önazonosság
bölcs a halott, ha halott a jóság
és mi részegen menetelünk a hatalom hazugságaiban
belehalunk demokráciáinkba
elvtelen, ki szót emel, hogy más szegény
vállald önmagad, magadért, de ne másokért
többszörös az egyszeri, egyéni igazság, de a gazság is
belehal az ember önmagába, a teremtésben az emberiség
keres, ki talál, barátot, vagy ellent
ellenére, és pusztít a fegyver
tudd meg
nem én vagyok te, de te leszel én, ha meghalok
mert halottaid lelkiismereted, és életed
elpusztíthatod, de megemészteni halálodban sem tudod

Csömödér, 2002. október 7. - 20. - november 12.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.