Nyári zápor

          

A nyári napsugárban reszket a száraz levegő
Szederinda kúszik a fára, mint édes szerető.
Lágy öleléssel halad szelíden egyre magasabbra,
Édes gyümölcsével kacsint a mosolygó napra.

Az erdő szélen pompás díszruhában fácánkakas áll
Felkapja fejét, körbenéz, majd peckesen kapirgál.
Száll a csillogó por, belepi csodás tarka tollruháját,
De cseppet sem bánja boldogan csattogtatja szárnyát.

Csend lett hirtelen, hátam mögött dörrent az ég
S kinyitotta a nyári zápor az idelopódzó fellegét.
Mint csillogó gyöngyök úgy peregnek az esőcseppek,
Átlátszó üveg függönyt húzva, a lassan közelgő estnek.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A hársfán túl (Budapest, 2005)
Kiadó: Unisher