NYUSZI ÁLMA

(Tihany, 1991)


MILYEN  ÜRES
(1)

milyen üres
az ember
miután úgy dönt
maga helyett
és magával
hogy megbocsájt
úgy mint ami
magától értetődik
és ettől
lágy lesz
a levegőnek
szaga is
illata is
elvegyül
és még azt is
észreveszem
hogy elszáll
egy pillangó
most éppen
elgondolom
hogy biztosan
repdesett máskor is
csak akkor magamtól
nem vettem észre
így odaadni
magam olyan kellemes
és hallani
a madarak zaját
kellemesen
elhallgatni
és úgy tenni
mintha érteném
a nyelvet amin szólnak
és nem úgy mint aki
meg is akarja érteni
és hallgatni
a boldog és
érthetetlen
csicsergést
fölhúzni
szoknyámat engedni
lábamnak
a szellő lágy
elsuhanását testén
mintha nem az enyém
lenne
megadni neki azt is
odaadni
és közben nem érezni
hogy minden olyan
megalázott
a fának is
mikor szellő tépi
pedig lehet hogy
nem is
csak bájosan játszik
vele is
akár a lábammal
lehet hogy épp
szüksége is van rá
csak ezt még ő
nem is
tudja
pedig olyan szép
így együtt
és én csak nézem
őket
pedig lehet
hogy ők is
kiszolgáltatva érzik
magukat
velem



CSAK A KISMACSKA
(2)

csak a kismacska hiányzik
tudod aki tegnap
úgy megijedt
tőlem
de hisz
nem csodálom
akkor én is
féltem
magamtól
olyan jó most rágondolni és
fölismerni magam
vajon a kis fekete
vajon ő
emlékszik ő arra
hogy történt vele akkor
valami
és hogy félt
tudjuk mi egyáltalán hogy mi történt
akkor
vajon mi van benne
és nem felelhet
és egyikünk sem
tudhatja
és hogy mi volt
és hogyan némult meg
s az idő is egyszerre
lehet hogy mindez
egy ugyanolyan
mint most ez a nyugalom
csak akkor más
és az az arc
és ha visszaemlékszem
most épp elrobog felettem egy
repülőgép
ezt is meghallom
igyekszem mindent felfogni
semmit sem
kihagyni
szóval ha visszaemlékszem
hogy tegnap az időben
estéből lett éjszakától
éjszakában hogy féltem
de biztattam magam biztatgattam
út közben
hazafelé
a fülkében minden tárcsázáskor
félrenéztem a sötétben
hogy nincs-e még
rajtam kívül
valaki
merthogy akkor nem
én senki embert sem
persze most eszembe jut
az a kutya amelyik nappal
megharapott
pedig csak beszéltem hozzá
úgy mint ahogy máskor szoktam
máshoz
de azt én nem tudhattam hogy
rossz
hangulatban ő
éppen
biztosan mert be kellett neki oda
és éppen akkor én jöttem
és éppen akkor nem voltam ínyére
én sem
és ő is valami mást látott éppen
bennem
éppen ő is csak félreértett
és én elvártam volna hogy
megértsen
de az egymáshoz illő pillanatok
úgy
összekevernek mindent
és mi tehetetlenek
a kutya is én is
és én most azért nem is haragszom
rá
de most milyen más
ebben a nyugalomban és
napfényben
érezni hogy milyen könnyed
és ezzel együtt észrevenni
hogy ez most más mint
tegnap a sötétben
érdekes a kismacska is fekete volt
akkor




PEDIG HA TUDNÁ
(3)

micsoda egybefüggés
most kezdek egy új lapot
éppen össze
s épp most
dübörög a megszokottnál
hangosabban
egy vagy
a repülőgép
nem tudom
pontosan mikor épp az előbb
figyeltem véletlenül
a szellővel egy ütemben
hogyan távolodik el árpád
ugyanúgy
és olyan jó volt figyelni hogy most is
ugyanaz
mint mindig
érezni hogy olyan jó
hogy minden olyan jó benne
nézni hogyan tesz
egy állandó egyforma ütemes
zümmögés
minden mozdulata
észre sem veszem mikor áll és
mikor mozdul
mindig olyan egyformán
és mindig olyan meleg
olyan langyos
pont mint ez a szél itt
most arra figyelek fel
hogy egy kocsizaj ajtózaj
emberhang de ez később
csak úgy egy kicsit később
időben
jut el hozzám és végül a
szellővel
a fehér trabi bogár szemeivel
csak néz előre
mintha szeme se volna
pedig ha tudná
de jobb is hogy nem
aztán elmegy fehér nadrágban
és blúzban
az a lány
tudod aki tegnap is és ma is
akit olyan jó volt éppen olyan mint
most árpád
őt is éppen olyan jó volt tegnap a
kapával vagy
kaszával vagy gereblyével
és ma is péterrel együtt látni a
kaszával kapával vagy gereblyével
és most ahogyan lesüti fejét mikor
távol mellettünk
elhalad
titkon érezve hogy ez nekünk is jó
és én is felismerni magamat hogy én is éppen így
szoktam
most megint hallom a szelet
és fölhúzom szoknyám
hogy a lábam is érezze
aztán észreveszek ülve a sarokban
egy üveget
biztosan üresen
a földön támaszkodva a kőpad
sarkához mintegy




MILYEN  JÓ LENNE
(4)

milyen jó lenne
mindig így maradni
ha tudnám
de nem tudom
magamnak
beadagolni
minden percben
fokozatosan
egyre csak
fogyva
mindig ügyelni
magamra
mindig egy
kiegyensúlyozott
rendszerben
nevelni
egyre csak
öltöztetni magamat
keggyel
és reménnyel
remélve hogy így
megmarad jónak
és csak így
én hiszem hogy
jó akkor is
mikor kilép
csak meg kell
találni
a vissza és elvezető
utat
hisz akkor
tudom érezni
milyen erősen
fogva tart
ez a fogoly
mit én fogtam ki
magamnak
magamból
és most észreveszem
a cigarettavégeket
itt mellettem
amiket más szívott el
és a széket ami üres
velem szemben a padot
az autót
minden olyan nyugodt
és a hangya is
a kezemen most
az előbb szaladt le
a térdemről a karomról a kezemről
asztalról el
és én hagyhatom
őt is
el
és most már két lepke is
és a harmadik is
fölszállnak aztán le
és most olyan jó
hogy engem észre sem vesznek
ha tudnák










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nincs, nincs
Kötetben: Nyuszi mesél (nincs, nincs)
Kiadó: nincs