A kutya vacsorája

A boltban végigjárok:
lányokon a menszesz.
Reggeli, ebéd, vacsora
után kutatok napra- nap.
A dátumozást hiába nézem:
átcímkézett mit- tudom -én
mit eszem, vagy etetnek velünk.
A "csatlakozás" néha fájdalmas
vég- és mellék- termékkel jár.
Járok én is"mellékre" gyakran.
Furcsa lerakat vagyunk mi itt.
Pannon ivadékok, pannon földjén.
Bár, hogy közülünk mennyi a "pannon",
annyit tudhatunk róla:
kutya a hangyák lelkivilágáról.
De ő legalább okos:
nem is gondolkozik rajta.
Nos, rajta! Miben is hasonlítunk?
Lassan- lassan felzabálunk mindent,
amit elénk raknak.
Válogatósak nem vagyunk.
És keveset ugatunk.
De, hogy a kutyától származnánk nem gondolom-
bár lehet, hogy jobb lenne.
A vacsoránk mindenképp közös,
vagy legalábbis egyre inkább.
A probléma:
a kutya szervezete bírja a strapát.
A miénk lestrapált.
(Elnézést- e kényszer rím-ért)
Egyszerűbb, ha azt mondom:
kissé szarban vagyunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.