Nem hagyjuk magunkat!



-mondtam indulattal miközben
rádcsaptam a kocsiajtót
ez a magyar egészségügy nem tudnak ezek semmit
a kormányt markoltam elfehéredő kézzel
s kerültem vádlón lecsukott szemed
Milyen hideg van nem érzed?
s rettegtem hogy valami mást felelsz
valamit amit félek hallani mondjuk hogy
jól érzem minden megfagyott-
csak nyomtam a gázpedált a kórház
épülettömbje már csak elmosódott szürke folt
s te a zsebkendővel vörösre nyomkodtad szemed
Nem hagyjuk magunkat - remegett a szám -
mindenki téved drágám
Talán mi tévedtünk - suttogtad
s a kilométeróra mint egy rossz vérnyomásmérő
200-on kalimpált átnyúltam
hogy megfogjam kezed de csak a sebváltót
markolásztam s nyeltem el nem sírt könnyeink
nem hagyjuk magunkat...hallod?
lehet még gyerekünk--
egymásra néztünk s még láttam
amint egy riadt kutya átszalad előttünk az úton







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.