Toroczkay András : A fej kiöntése

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 38135 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: mesét habbal
Konta Ildikó: a lekvárért nagyon kár
Kiss-Teleki Rita: Délibáb
Misinszki Hanna: Ballada Vastagh Margóról
Tóth János Janus: Úgysincs fények
Bátai Tibor: zászlóm ∙ felségjelem
Szilágyi Erzsébet: Gyökerektől
Kosztolányi Mária: elköltött nyár avagy emlékezés az első fizetésemre
Vasi Ferenc Zoltán: Jezsámen
Gyurcsi - Zalán György: oximoron
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 10 órája
Gyors & Gyilkos 22 órája
Varga Árpád 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Kocsis Nóra 3 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Zsolt Szakállas 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Csapó Angéla 4 napja
Pálóczi Antal 7 napja
Albert Zsolt 8 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
Konta Ildikó 9 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Cservinka Dávid 10 napja
Nagyító 13 napja
Szilasi Katalin 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 44 perce
DOKK estek 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 14 órája
Conquistadores 23 órája
Gyurcsi 1 napja
törmelék 1 napja
nélküled 1 napja
Sáfély 2 napja
Janus naplója 2 napja
Zúzmara 3 napja
mix 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
A vádlottak padján 8 napja
A HÁRMAK 9 napja
Szőnyeg 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
A fej kiöntése

1.

Eszembe jut egy régi verssorom
(Panaszra semmi ok)

Csak mosolygok rajta most,
és a bolt legolcsóbb ízű kávéját szürcsölöm.

2.

Egy celofánnal bebugyolált rezsóra súlyos fémvödröket rakunk
sunyi, ragacsos viasz forr láthatatlanul bennük.
A rezsó fekete korongján korommá égett viasz füstjében hallgatunk.
Odakint viharos erejű a szél,
az ablakok tehát becsukva. Konténerbörtön.
Ólomszürke füsttől, a forró felhőtől köhögünk, büfögünk, fingunk.

Ketten vagyunk, hogy lássuk önmagunk.

Aztán bekapcsoljuk a rádiót.
A sztárok ajándékát, az ajándékok sztárját hallgatjuk.
Ha nincs más!
Beszél a semmiről, amit a fejében hall: csak kinyitja a száját
és kiömlik a fekete, ütött-kopott hangfalak rácsán
ez az évezredes recsegő űr. Istenek ásítása.

Hátunkba szúró fájdalommal mélázva
a térdünkön tartott gipsz-szarkofág felé görnyedünk,

a fej kiöntése a legnehezebb, a kezeké a legkönnyebb és legunalmasabb.

és együtt érjük el a mélypontot,
keserűen elröhögcsélünk magunkban
nyomorult, éppen összeomló életünk szilánkjain.

Még élvezzük is szinte már,
ahogy a konténer koszos padlójánál is mélyebbre csúszva
csak a négy órát várjuk, mintha az megválthatna minket.

3.

Ha eljön végre, Pisti átöltözik, aztán beköszönünk a főnökeinknek.

Hárman vannak, egy család.
A műhely meg a mennyország –
a konténerhez képest káprázatosan csodás világ,
egy konténeren túli szféra. Tündérekkel, dinoszauroszokkal,
megrendelőkkel, filmrendezőkkel; maga a rend, jólét, és nyugalom szigete.

A főszobrász fogínysorvadásos mosolyával
olyankor minket kiküld, nyílvánvalóan
zavarná őket a diplomám,
meg az üzleti titkaik minket,
mikor megkapjuk az órabért.
(És néha majdnem mindet.)

4.

Hát egyszer azt látom, mikor a konténerkulcsot kérem el,
hogy épp egy hatalmas, ember nagyságú péniszen dolgoznak
ezek a komoly, kopasz, zsugori mesteremberek!

Azt a cirkuszt, azt a kuncogást, azt a pókerarcot!
Képzeld:

A pénisz alkatrészeit bánatos pofával, mégis serényen kasírozta az egyik,
a másik épp egy másfél mázsás disznófej nagyságú sikamlós herét pacsmagolt valami rózsaszín lével,
a harmadik meg a makk bevágását csinosítgatta egy éles vésővel óvatosan
(látszott, hogy imádkozik, nehogy bármi szembe köpje).

Mosolyogva hajtottam be az ajtót.
(Panaszra semmi ok.)

Később, mikor meséltem Pistinek,
már a Lukomina (?) téren telitüdőnkből röhögtünk,
és közben tiszta szívünkből ragyogtunk, emlékszem,
a félig lerombolt ház egyetlen még álló falával labdázó
mackónadrágos dagadt srácnak is köszöntünk,
(Ez persze hazugság: sohasem tettünk ilyet,
akkor sem, csak röhögtünk rajta, ő pedig ránk bámult.)

Azután a hosszú Róna utcán
a szokásos kávénkat meginni
egy apró kis boltba battyogtunk,

hogy kezünkben a kávéval,
ruhámon a viasszal, szememen a félig átlátszó fáradtság-hártyával,
a jól bevált kukához érjünk, Pisti nyugodtan cigit sodorjon magának,

és a buszig sétálva kezünkben kávéval, cigarettával
beszélgessünk csendesen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-10-07 19:56   Napló: Hetedíziglen
2022-10-07 09:58   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2022-10-07 06:17   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2022-10-06 21:48   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2022-10-06 21:41   Napló: Hetedíziglen
2022-10-06 21:36   Napló: Hetedíziglen
2022-10-06 21:17   Napló: Conquistadores
2022-10-06 19:37   Napló: Gyurcsi
2022-10-06 09:49   Napló: törmelék
2022-10-06 08:31   Napló: Hetedíziglen