Toroczkay András : A fej kiöntése


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 4 perce
Filip Tamás 7 perce
Bátai Tibor 20 perce
Mórotz Krisztina 20 perce
Metz Olga Sára 33 perce
Ötvös Németh Edit 47 perce
Szilasi Katalin 1 órája
Paál Marcell 1 órája
DOKK_FAQ 3 órája
Bara Anna 5 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Tímea Lantos 6 órája
Misinszki Hanna 17 órája
Gyurcsi - Zalán György 17 órája
Serfőző Attila 20 órája
Ocsovai Ferenc 23 órája
Tóth Gabriella 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Valyon László 1 napja
Tamási József 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
az univerzum szélén 4 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 10 órája
Bátai Tibor 15 órája
az utolsó alma 15 órája
nélküled 17 órája
Az amazonok rejtett zugai 21 órája
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Metz-Művek 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
A fej kiöntése

1.

Eszembe jut egy régi verssorom
(Panaszra semmi ok)

Csak mosolygok rajta most,
és a bolt legolcsóbb ízű kávéját szürcsölöm.

2.

Egy celofánnal bebugyolált rezsóra súlyos fémvödröket rakunk
sunyi, ragacsos viasz forr láthatatlanul bennük.
A rezsó fekete korongján korommá égett viasz füstjében hallgatunk.
Odakint viharos erejű a szél,
az ablakok tehát becsukva. Konténerbörtön.
Ólomszürke füsttől, a forró felhőtől köhögünk, büfögünk, fingunk.

Ketten vagyunk, hogy lássuk önmagunk.

Aztán bekapcsoljuk a rádiót.
A sztárok ajándékát, az ajándékok sztárját hallgatjuk.
Ha nincs más!
Beszél a semmiről, amit a fejében hall: csak kinyitja a száját
és kiömlik a fekete, ütött-kopott hangfalak rácsán
ez az évezredes recsegő űr. Istenek ásítása.

Hátunkba szúró fájdalommal mélázva
a térdünkön tartott gipsz-szarkofág felé görnyedünk,

a fej kiöntése a legnehezebb, a kezeké a legkönnyebb és legunalmasabb.

és együtt érjük el a mélypontot,
keserűen elröhögcsélünk magunkban
nyomorult, éppen összeomló életünk szilánkjain.

Még élvezzük is szinte már,
ahogy a konténer koszos padlójánál is mélyebbre csúszva
csak a négy órát várjuk, mintha az megválthatna minket.

3.

Ha eljön végre, Pisti átöltözik, aztán beköszönünk a főnökeinknek.

Hárman vannak, egy család.
A műhely meg a mennyország –
a konténerhez képest káprázatosan csodás világ,
egy konténeren túli szféra. Tündérekkel, dinoszauroszokkal,
megrendelőkkel, filmrendezőkkel; maga a rend, jólét, és nyugalom szigete.

A főszobrász fogínysorvadásos mosolyával
olyankor minket kiküld, nyílvánvalóan
zavarná őket a diplomám,
meg az üzleti titkaik minket,
mikor megkapjuk az órabért.
(És néha majdnem mindet.)

4.

Hát egyszer azt látom, mikor a konténerkulcsot kérem el,
hogy épp egy hatalmas, ember nagyságú péniszen dolgoznak
ezek a komoly, kopasz, zsugori mesteremberek!

Azt a cirkuszt, azt a kuncogást, azt a pókerarcot!
Képzeld:

A pénisz alkatrészeit bánatos pofával, mégis serényen kasírozta az egyik,
a másik épp egy másfél mázsás disznófej nagyságú sikamlós herét pacsmagolt valami rózsaszín lével,
a harmadik meg a makk bevágását csinosítgatta egy éles vésővel óvatosan
(látszott, hogy imádkozik, nehogy bármi szembe köpje).

Mosolyogva hajtottam be az ajtót.
(Panaszra semmi ok.)

Később, mikor meséltem Pistinek,
már a Lukomina (?) téren telitüdőnkből röhögtünk,
és közben tiszta szívünkből ragyogtunk, emlékszem,
a félig lerombolt ház egyetlen még álló falával labdázó
mackónadrágos dagadt srácnak is köszöntünk,
(Ez persze hazugság: sohasem tettünk ilyet,
akkor sem, csak röhögtünk rajta, ő pedig ránk bámult.)

Azután a hosszú Róna utcán
a szokásos kávénkat meginni
egy apró kis boltba battyogtunk,

hogy kezünkben a kávéval,
ruhámon a viasszal, szememen a félig átlátszó fáradtság-hártyával,
a jól bevált kukához érjünk, Pisti nyugodtan cigit sodorjon magának,

és a buszig sétálva kezünkben kávéval, cigarettával
beszélgessünk csendesen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 15:47   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-02 15:32   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-02 15:18   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 15:10   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 15:08   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 15:04   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-02 15:00   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-02 14:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 14:55   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 14:17   új fórumbejegyzés: Filip Tamás