NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2021-07-25 15:16 Összes olvasás: 21660| 459. | [tulajdonos]: vers | 2021-07-23 22:01 |
gombócba gyűrt
mikor derűs voltam
összetöpörödött bennem a fájdalom
aszott mazsolaként
tartottam tenyeremben
máskor ólomként húzta
földig kabátom zsebét
a zsebkendőnyi üveggyöngy
sem segített ilyenkor
a megkönnyebbülésben
a folyamatot nem lehet megállítani
ahhoz erős gátak kellenek
a folyadék áramlik
átszakítja a sebtében rakott kupacot
irányt vált és
ellenőrizetlenül hömpölyög tovább
elhullt tetemeket sodor ilyenkor a folyó
a lepkéknek szerencséjük lehet
nedvességgel átitatott szárnyuk
könnyen szárad a napon
ha éppen süt
írta: Ötvös Németh Edit
2021. júl. 23.
| |
| 458. | [tulajdonos]: vers | 2021-07-19 09:14 | az öregség nem érdem
csak állapot
mikor már nem bírom a súlyokkal
teli bevásárlószatyrot cipelni
kerekeket szerel rá boltos
mindennek ára van szól utánam
ennek semmi köze nincs a korhoz
siető lábak között próbálom keresni az utat
elesem
mellettem sercen az elkészített gyutacs
kézfejem véres beköpik a legyek
megköveznek
a szelídíthetetlen emberek
írta: Ötvös Németh Edit
2021. júl. 19.
| |
| 457. | [tulajdonos]: vers | 2021-07-17 11:13 |
teljesen mindegy
a látóhatáron tömött sorokban
hordák araszolnak
görnyedt hátukon megtörik a fény
cikázó pontokra szakad
tábort vernek
a föld kifordítja magából próbálkozásaikat
a közösségi kútból mohón hörpölik
az átlátszó életet
megfeketedett tenyerük résein
szökevény cseppek
ablakot vájnak a szomjas talajba
ostoba hiénák koncot remélnek
horrort kántál az éjszaka
sűrű ürességet
mindenki tartozni akar valahova
a hordát felfalja a sötét
visszavárunk vagy visszavágunk
már oly mindegy
írta: Ötvös Németh Edit
2021. júl. 13.
| |
| 456. | [tulajdonos]: vers | 2021-07-17 09:10 | bosszantó
célkeresztben áll a múlt
feszes hátát még jobban kihúzza
ide lőjetek!-izzik szemében
tekintete a betont is átfúrja
fakó ingét kirántja a nadrágból
az övcsat rozsdát szór a földre
meddő magok pattanó átkok
megkondul a harang köldöke
írta : Ötvös Németh Edit
2021. júl. 17.
| |
| 455. | [tulajdonos]: próza | 2021-07-06 17:17 | Simu meséje
.
Simunak hívták, pedig, annak idején Lászlónak anyakönyvezték.
Ki tudja miért neki jutott a túlélési ösztönből a legtöbb adag.
Hitt a sportban, hitt magában, hitt abban, hogyha jóra gondol, vele is csak az történhet.
Mikor mesélt, hatalmasakat hahotázott, megmutatva mind a harminckettő egészséges gyöngyfogát.
Szemén látszott néha valami fátyol ahogy a múltról mesélt.
Legidősebb testvérként élte életét, a családban. Tudta a dolgát, tudta, hogy hónap végén mindig mennie kell a ház-mesternéhez, kezében a cédulával, tisztában volt anyja finom írásának jelentőségével. Ötszáz forint, feketedett a lapon, a meghosszabbított élet. Egy hétig még ettek belőle, a következő fizetésig.
Apja hegesztőként dolgozott, anyja műtőssegédként a kórházban. Egyik sem keresett sokat, inkább keveset, látástól vakulásig.
Akkortájt a farmernadrág kincset ért, hát még a a kertészfazon, talán csak Pici bácsinak jutott belőle elég. Simu anyja mégiscsak hazahozott egyet valahonnan. A fiúra passzolt a méret, magára is húzta következő reggel.
Csakhogy az egyik szünetben a mosdóban ráordított egyik idősebb iskolatársa: - Azonnal vedd le a nadrágomat!
Simu nem értette, de szót fogadott. Mint később kiderült, az iskolában gyűjtött másoknak felesleges darabokból válogatott a fiú anyja.
.
Egy napon apjuk levitte mindhárom fiát a sportegyletbe, de csak a legnagyobb maradt ott és művelte keményen a cselgáncsot. Tartást adott neki a sport és élelmet a családnak. Minden héten másfél kilogramm csirkehúst és ugyanennyi sertés- vagy marhahúst, öt liter tejet varázsolt így az vacsoraasztalra rettenetes küzdeni akarásával, hús- és tej jegy formájában a fiú.
.
Mivel szegények voltak, mint a templom bizonyos szürke bársonyruhás rágcsálója, mindent megtett azért, hogy előbbre jusson. Marokra fogta a lehetőséget és addig szorította, míg a legkisebb nyereségcseppet is ki nem préselte belőle.
Legextrémebb eseteként emlegeti, neki akkor is fizettek, mikor aludt.
A folyóparti horgászházak kedvelt célpontokként szerepeltek a fosztogatók listáján. Simu itt pihent le, hol egyikben, hol másikban, ahol megfizették.
Akkor karcolta először a homokba a régi görög mondást.
“ Akinek nincsenek elérhetetlen céljai, az az elérhetőket sem éri el. “
ihletadó: M. L.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. júl. 6.
| |
| 454. | [tulajdonos]: vers | 2021-07-03 09:01 | domb hátán domb
jóvan’ ez is megvót’
csörögtek a csontvázak
papirruha került rájuk
mert nyáron is fáztak
szűrbe subába
csomagolta őket a fáradt
majd felperzselte gúnyájuk
a negatív alázat
horpadtan elpihent a hordó
agysejtjei csendben pusztultak
hiányos fogazata között
a huzatgyerekek keresztülvonultak
kepesztve próbált
a talpára állni
a gyűlölettel pulzáló vég
kutyák sorfala között haladt
zsebében véres maradt a kés
írta: Ötvös Németh Edit
2021. júl. 2.
| |
| 453. | [tulajdonos]: juhé | 2021-06-30 21:02 | Juci örült, a fürdőkád megtelt vízzel. A szakadás befoltozódott. A duma ment ezerrel, locsogott a szöveg, tonnaszámra termelte a habot.
A tisztességről hadovált egy csóka, a becsületről, meg hogy ő mindent tisztán hagy Trisztán és Izolda jutott az eszembe. Azt mesélte mikor nálunk járt, hogy ketten is fürödhetünk benne, meg hogy neki nagyobb van.
15-én lesz a csere, mert szeretné vissza a papírt cserébe. Kúlturált szóváltás zajlott, önfényezés és dicshimnusz, a végére laza glóriát fabrikált a fejére, várva, hogy lefessem arannyal.
Mindenesetre jól kihúzta az időt, nem, inkább tolta.
Tudom mire kellett neki. Kérdezősködni. Mi kész, ha a pitbull beindul. Azt tanácsolták neki, hogy ne várja meg.
A haverja két számlatömbjét bevonta a felügyelő szerv N az eleje V a vége aki bekerül a halójukba, tuti lehúzhatja a rolót, főleg, ha ilyen paraméterekkel rendelkezik.
Egy szónak is, tudom, az még két hét, de akkor dolgozik a közelünkben.
Mekkora hótoló a fazon, mekkora arc.
| |
| 452. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-29 22:17 | hát legyen
nem hagyja magát daccal harcol
leszegett fejjel ront a palánknak
sokat veszíthet nagyjából mindent
mégsem hiszi hogy egy kötényes
szoknyás asszony elveheti tőle
csalt lopott és hazudott
megtévesztett hitegetett
a munkát elvégezte magas felárral
dolgozott fűnek-fának orvosnak
gyógyszerésznek és kapitánynak
a fekete gazdaság szürke zsoldosa
volt eddig míg a kontyos izgága
megrántotta a szőnyeget
rajta állt az ember még csak
nem is kapaszkodott
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 29. | |
| 451. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-25 14:54 |
de jó itt a nyár
semmi sem jó itt a nyár
a kamion füstöl rozsdás
kártevők nyüzsögnek
pajtás rajta oszd meg az időt
az sem baj ha harminchárom
pár karod kinő sőt előny
hatvanhattal tudsz kapirgálni
földre hányt viseltes gúnyád
körül ropni a táncot ledobhatnád
végre a láncot örökre
de még nincs itt az idő
csak a nyár
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 25.
| |
| 450. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-18 16:01 |
gubancgyár
van aki csak a problémát gyártja
más kárára rá sem rántva
hogy a kút káváján át betolja
a mélybe
bátran teszi szeme sem rebben
hisz mindig megengedtek neki
mindent
sőt annál is többet
ezért hiszi magát
mindenekfelettinek
borzas haját söpri a szél
szája lepcses mivoltából
egy centit sem enged
bárcsak bevarrná valaki
kívánják sokan mert a cimbi’ barátságtól
bekómálnak cseppet sem boldogan
agyában a józan gondolat fikarcnyit sem marad
elrepül mint megvadult lepke sebesen
talán keletre
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 18.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
