NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-03-19 02:00 Összes olvasás: 39160616. | [tulajdonos]: vers | 2024-02-25 09:57 | mérgezés
van olyan idegméreg ami lassan öl kiforgat az öltözetből bőrből köt kisregényt szigorúan ügyelve arra hogy mindig más legyen a bűnbak ügyesen kikerüli az akadályokat vagy átugorja ha ahhoz van kedve az apró neszekre nem figyel nagy ívű mondatokat gyárt és alábújik megpihenni erőt gyűjt és újra támad lerágja a húst a csontról a napra teszi hogy jól kiszáradjon porrá töri majd hagyja hogy elfújja a szél
írta: Ötvös Németh Edit 2024. febr.25. | |
615. | [tulajdonos]: próza | 2024-01-29 15:11 | Fontos dolgok
Hallottad már cimbora, hogy a tarhonyamagot március 5-én kell elültetni, hogy jól megbokrosodjon? Persze, hogy fogalmad sincsen róla, egész nap a számítógép előtt ülsz, de csupa felesleges dolgot csinálsz. Na, figyeljél jól, elmesélem neked, hogy mikor megveszed a tarhonyamagot a boltban, tudod, abban a tejszínű zörgős zacskóban, hazaviszed és odateszed a televízió mellé kereken két hétre. Te, erről nem hallottál még ? Aranyapám, mert kispályás vagy, tájékozódni kell a világban, nem csak úgy haladni mint a fuvaros ló szemvédővel. Azért teszed majd oda a zacskós magot, hogy konkrétan "mag-ukba " szívják a tudást. Világosan megmondta a Traktoros Pityu a Kanalas Gizi férje, tudod ott laktak a Szódás féle házban, amit a Tóth Gyula festett át kékről zöldre, nyolc éve pünkösd után, amikor akkora zuhé ömlött a falura, hogy leázott róla a szín. Olyan foltos lett, mint ükanyád feneke. Persze, hogy nem tudod, én sem, csak mesélték, mert én minden fontos dologra odafigyelek, nem úgy, mint te. Az úgy volt, hogy Mári néni gyerekkorában elszökött a Fojtó patakhoz fürdeni, egyedül ment, nem szólt senkinek. Furcsa időjárás volt abban az időben, mikor elindult nyár volt, de amikorra odaért a jó négy km-eres úton, már hordta a havat a viharos szél és a patak befagyott. Gondolta, egy kicsit csúszkál rajta, mielőtt hazarohan. Na, az volt a baj, mert mezítláb volt és amint ráment a jégre, elesett. Bármennyire fel akart állni, nem ment. Hason csúszott a partig. Nem volt elég baja, az apja jól elnáspángolta, így a teste kékeszöldben pompázott egy darabig. Szóval, figyeljél már, semmi érdekeset nem mutat a monitor, csak számokat. Igaz, van azoknak is van érdekessége de nem a matematika, hanem a színelmélettan irányából megközelítve. Hallottad már, hogy a kettes az piros színű? A négyes meg sárga? Honnan veszem ezt a hülyeséget? Ne, húzd már fel az agyam, teljesen világos, meg igaz is, nézzél csak utána. Sajnos, most per pillanat nem tudom megmondani, hol olvastam, de biztosan valami tudományos oldalon. Talán a te gépeden, ott volt kinyitva a múlt héten. Viszont mondok én neked olyan okosító dolgokat még, amit biztosan nem hallottál még. Nem hagyom, hogy tudatlan maradjál. Teljesen elfoglalja az agyad kapacitását a kódfejtés, vagy minek nevezed. Azért is jó, ha a tarhonyamagok hallgatnak egy kis ezt meg azt a televízióból, mert azt mindenki tudja, hogy jobban telik az idő majd a föld alatt, amíg kicsiráznak, tudjanak miről beszélgetni. Hogy ez marhaság? Már miért lenne az? Nem tudhatod, igaz én sem, mert egyikünk sem volt még tarhonyamag. Te nem hiszel a tudósoknak, akkor mire vagy büszke a négy diplomádra? Különben azt is megmondták, hogy ha valaki nagyon sokat ül a computer előtt, akkor felzabálja az agyát a sugár. Milyen sugár? Te, ezt úgysem érted, ez már olyan magaslati számmisztika, hogy majd akkor fogjuk megérteni, ha wellness járatok száguldanak a Marsra. Tényleg fel is hívom az utazási irodát. Hátha lemaradok.
írta: Ötvös Németh Edit 2024. jan. 27. | |
614. | [tulajdonos]: próza | 2023-11-30 20:34 | Licit
A Kaktusz bár legnagyobb asztalánál üldögéltek. Kókler, Fuszekli, Pojáca, Manus és Delikvens. Előttük sör és whisky. Havi összejövetelüket tartották, ahol utazási élményeikről tartottak beszámolót. Sűrűn nézegettek a csuklóikon virító drága órákra. Kókler Ausztriában töltött egy hetet, Salzburg óvárosáról mesélt, a barokk épületekről, festői terekről. Fuszekli Stockholmban járt, hasát simogatva az eredeti svéd húsgolyót dicsérve nagyot harapott az éppen megérkező szendvicséből, a cseppenő majonézt mutatóujjával beletörölve a szalvétába. Pojáca vehemensen ecsetelte : "Nápolyt látni és meghalni." Nagy elánnal folytatta a történetet, hogy régen úgy haladtak az elítéltek az akasztófáig az egész városon át, hogy bejárták azt. Miután elmondta, kíváncsi tekintettel nézett körbe. De, Manus azonnal magához ragadta a folytatást. Párizsról kezdett magánszámát az "Öreg Hölgy"-el kezdte. Ugyanis tudomására jutott, hogy az első építmény volt aminek készítése közben lefotózták annak minden fázisát. Beszéd közben ütemesen húzogatta a csuklójára erősített Nikon feliratú karkötőt. Delikvens alig bírta kivárni, hogy sorra kerüljön. Barcelona volt álmai városa és végre sikerült eljutnia. Tíz napot töltött Katalóniában. Ódákat zengett a Sagrada Famíliáról, a Montjuïc parkban található zenélő szökőkútról, és a tengerparti strandokról. Ekkor Delikvens a szájéhoz emelte a Guinnessel töltött poharát és nagyot kortyolt belőle. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és Góré zuhant be rajta. A legközelebbi asztalra nehezedve nyerte vissza az egyensúlyát, aminek köszönhetően, már normál léptekkel közelítette meg a barátait és nagyot szusszanva foglalt helyet az egyetlen üres széken. Teátrálisan felemelte a fejét és pici hatásszünet után suttogva beszélni kezdett. - Gyerekek! Most jöttem Rio De Janeiróból. Copacabanai strandon voltam utoljára, ahol egy cápa leharapta egy ember lábát, aki tőlem tíz méterre fürdött. Nyugodtan úszkáltam, kicsit beljebb a parttól vagy száz méterre, minden békés volt, a tenger ringató. Arra lettem figyelmes, hogy mint a filmekben egy uszony körözni kezd a vízben az ember körül, a kör egyre szűkebb lett, a tempó viszont gyorsult. Mindez olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni. Az áldozat őrülten csapkodni kezdett és ordított mint egy sakál. -Te, mit csináltál volna?-kérdezte a falfehér Kókler. -Mozdulatlanul lebegtem volna a vízen, állítólag a medvénél beválik.-hadarta Fuszekli. -Te, hülye vagy nem menekülhetett volna meg semmiképpen az ipse. Egyáltalán ki volt a szerencsétlen? -terelte a beszélgetést Pojáca. -Nem lehetett tudni én úgy úsztam a partra, akár egy motorcsónak turbóüzemanyaggal töltve. Kint magamba döntöttem fél üveg Bacardit, aztán összecsomagoltam. Szerintem a fürdőnadrágom ott maradt a hotel fürdőszobájában, de mostanában még kádba sem megyek, nemhogy medencébe. Sőt, mondom nektek, hogy ha valaki megemlíti, hogy tenger azt rögtön lefejelem. -Ki adná nekem a lábát, ha az enyémet leharapná egy ilyen cápaféleség?-kérdezte töprengve Manus. A társaság tagjai zavartan emelgették a poharukat. Szemükkel az asztal enyhén foltos felületét bámulták. -Hát, én odaadnám az egyiket de az a baj, hogy mindkettő bal.-szólalt meg elsőként Delikvens. - Én is, ha elviseled a körömgombámat-felelte Kókler. Kis idő múlva Fuszekli is rászánta magát a válaszra. -Nekem O lábam van, de ha megfelel az egyik a tiéd, persze, csak ha egy olyan izé leharapná. -A francba gyerekek! Inkább majd sorsoljuk ki! - mondta ki hebegve Góré.
írta: Ötvös Németh Edit 2023. nov. 30. | |
613. | [tulajdonos]: :( | 2023-11-29 19:49 | Megtörtént. Újra tudok késpenge nélkül nyelni. Már csak egy fabicska működik reteszként a torkomban. Az meg gyengécske az acélhoz képest. A többi tünetből távozott néhány. El sem köszöntek, mintegy jelzésként, hogy bármikor visszatérhetnek. Néhány velem maradt, biztosítva, hogy nem vagyok még olyan jól, hogy ugrándozzak. Szót fogadok nekik. | |
612. | [tulajdonos]: :( | 2023-11-28 11:40 | Amikor ledönt a lábamról valami kórság, elgyengülök. Ilyenkor harmat leszek. Nem ordítok a körülöttem levőkkel, mindenféle csip-csup marhaságon, inkább elcsendesülök. Bebújok a kemence híján üres sarokba és bámulok ki a fejemből. Hangos eső később leszek újra, mikor jobbulást érzek, vagy türelmetlenségemben, hogy mikor fogom érezni. Ötödik napja úgy ébredek, hogy most biztosan lesz áttörés, de apró javulást hoz a délelőtt,. Ennek is örülök. | |
611. | [tulajdonos]: talán nem civid | 2023-11-26 09:54 | Péntek reggel mikor a szokásos időpontban kinyitottam a szemem, éreztem ez nem lesz olyan amilyen máskor. (Emlékeztem, hogy többször megébredtem az éjszaka. Mikor mezítláb mendegéltem a dolgomra, összekoccantak a fogaim. Valami mámorító érzés volt visszacsusszanni a meleg takaró alá.) A gyors mosakodás után, arcom úgy itta be a krémet, hogy még szörcsögött is a kiszáradástól. Feldobtam a laza sminkemet, ami fehér szemceruza és barna szemspirál használatából állt. A kávé gondolatára felkeveredett a gyomrom. Teát főztem, egy apró pirítóst megvajaztam. A főzetet kortyolva megmértem a hőm. 38- at mutatott. Azzal a lendülettel, visszavittem a félig kiürült poharat és az érintetlen szeletet a konyhába. Lemostam a szemem, a fogammal együtt és visszamásztam az ágyba.
| |
610. | [tulajdonos]: próza | 2023-09-23 09:42 | A színház ahol élünk
A színház ahol élünk, egy sokszögű épület. Mellékfolyosók tömkelege szabdalja ezerszögű prizmává. Itt üveget tilos használni, mert balesetveszélyes. Néha annyira túlcsordul a játék a plexifalak petemén, hogy egyenesen a kanálisba ömlik. A színház ahol élünk kész kincsesbánya minden agykurkásznak, itt csakis az maradhat életben akinek valami stikkje van, abszolút jó értelemben. Ezt mindenki tudja, de nem hirdetik a cifra reklámtáblák amik a darabok címeit taglalják. Itt élünk ebben a színház nevű helyen, ahol nem tudni ki kicsoda és ki kit fog kicsinálni az elkövetkező akár öt percben a főpróba hetében. Itt élünk bezárva több évtizede, mindennap újraépítve önmagunkat és a díszletet. A változás szele ide is befújt, teret nyert és kinyújtózkodva viharrá cseperedett. Ilyet még Shakespeare sem tudott elképzelni. A régi időkben mindenki köszönt a szembejövőnek a kacskaringós útvesztőben feltűnő homályos alakoknak, manapság e nemes szokás annyira kiveszett mint a fehérfarkú erszényesnyúl. Volt nincs. De, érthető, mert mi egy nagy család vagyunk és otthon sem köszönünk a nagymamának, amikor felbukkan a mosókonyhából, hanem elvesszük tőle a vizes ruhával megpakolt kislavórt. A pénz annyira kevés, hogy néha mi vesszük a szerszámokat, szeretetből, mert az mindent megold. Félő hinnünk, hogy ez esetben mégsem. Csődöt mond az a mondat, hogy : A kivétel erősíti a szabályt! A színház ahol élünk, porrá töri a lelket, fiolákba tölti és széthinti a mindig éhes közönség között. Kiszipolyozza a kedvet az úgyis tikkadt testekből, felgyújtja a kórót ami vállfaként tartja a jelmezeket, mindig mást, de mégis ugyanazt. Szomorú szamurájok döfik hasukba a tőrt és belüket ontják a színpadon, a büfében előadás után alkohollal fertőtlenítik és bevarrják egymás sebeit. A színház ahol élünk morzsát oszt az alkalmazottaknak akik görbe csőrrel ütögetik a madáretető átlátszó oldalait. Családokat lapít agyon a vasfüggöny súlyos tömege, a takarítók a süllyedőbe söprik a romokat. A színház amikor majd bezár, mert nem lesz pénz már fűtésre sem, a bohócok hazamennek és szabadidejükben kötelet fonnak, viseltes télikabátban szemlesütve várják a pékségben az utolsó órát, amikor féláron juthatnak a rongyoskiflihez, amit a másnapos vízbe áztatnak kávé híján.
írta: Ötvös Németh Edit 2023. szept. 20.
| |
609. | [tulajdonos]: próza | 2023-09-09 13:39 | Zuzmó Anna vallomása
Nem értek a politikához. Számomra egy szükséges rossz, ami minden esetben indulatokat vált ki. Van, mikor ez verekedésbe torkollik. ( szóhasználatom szerint a heves szócsatát is verekedésnek titulálom ). Lehet rajta vitatkozni, hogy ki milyen oldali. Én semmilyen, persze a fix oldalasok mondhatják ilyenkor, hogy liberális. Aki nincs bal oldalon, vagy jobb oldalon az középen van, oszt ennyi. Pedig nem. Nem értek a politikához, szégyen ide, szégyen oda, de nem tudom a második vonaltól lefele helyezkedő politikai élet szereplőinek a nevét. A munkahelyemen, amikor erre a témára kerül a sor, leásom magam a bensőm mély bársonyába és hallgatok, hiszen halvány gőzöm nincsen, miről van szó. Koncentráltabban rágom a szalámis zsömlét. Jó, jó ismeretesek számomra a különböző történetek, látok hírportálokat, valamennyire értelmezem is az ott leírtakat. Benedek Eleket mindig is szerettem. De, akkor sem értek a politikához, a gazdasághoz, az egyéb furfangos tudományhoz egy fikarcnyit sem. Jól teljesítek a munkahelyen, közel harminc éve, gondolom ez így van, mert nem rúgtak ki. Persze, lehet hivatkozni arra, hogy mivel nem lépett tovább, , nem fejlődött. Mint pl: Amerikában, nem ildomos sokáig egy munkahelyen tartózkodni, mert rásütik az emberre a bélyeget. Mindig ezek a bélyegek, billogok, skarlátbetűk, vagyis olyan vélemények, amik nem teljesen megalapozottak. De, higgyék el, tudom miről beszélek. Fölöttem már csak az agysebészek dolgoznak. Amúgy meg egy nő úgysem lehet jobb munkaerő, mint egy férfi. Ezt nekem megmondták, amíg nem növesztek a lábam közé himbilimbit, addig kuss. Mindenki látott már olyan filmet, amikor üldöznek egy embert, akik később csatlakoztak a csoporthoz azt sem tudják miért . Chaplin klasszikusa jut eszembe erről. Továbbra is azt tudom mondani, hogy nem értek a politikához, sem a focihoz, az autóversenyhez sem, de még a biliárdhoz és a dartshoz sem. Kiválóan elkészítem a töltött paprikát, a rakott karfiolt, a húslevest. Azt mondják így hatvan felé nincs is annál jobb.
írta: Ötvös Németh Edit 2023. szept. 9. | |
608. | [tulajdonos]: vers | 2023-07-27 11:57 | Férfi klimax
Öreg ember nem puliszka, csak a tizenöt éves Juliska jön be neki, erősen a levest is csak velősen szereti. Kurta szoknya hozza lázba, nem baj ha O a lány lába, lényeg a friss véredény, és elégedett vigyor, a telihold erezett szemfedelén. Reggel fölkel, nagy hír várja, csókolják lába nyomát, hátha beesik dagadó karjába egy bomba, az sem baj, ha lány vádlijára hálót sző egy pók és nem borotválja. Lehull róla néhány textil, újra támad, újra bágyad, a kő már csak hőre nő.
írta: Ötvös Németh Edit 2023. júl.17.
| |
607. | [tulajdonos]: vers | 2023-07-26 10:39 | cselédlépcső
veretes vagy tört és míves tejszínes és krétaszíves helyenként könny rózsaszínes
szaladgálnak roppant gyorsan kontyukban tű meg sem moccan kopott cipő sarka toppan
“senkiházi” mondják rájuk mert túlhordott a ruhájuk összébb hüzzák keskeny válluk
pénzük alig persely üres főztjük kissé kakukkfüves szemükben vad bolygótüzek
cselédek ők másnak inge várják legyen tizedike lábuk nyomán acélcsipke
virágzik
írta : Ötvös Németh Edit 2023. júl. 25.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|