NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2021-05-10 20:34 Összes olvasás: 19032| 428. | [tulajdonos]: próza | 2021-05-09 09:21 |
Az öcsém, meg én
Szorosan ültünk az asztalnál, a viaszosvászon abroszt mindig letörölte anyánk, az agyonhasznált mosogatóronggyal, étkezés előtt. Akkortájt a szivacsot hírből sem ismerték a falunkban, úri huncutságnak nézték volna. Jól használható volt, bármelyikünk kinőtt alsógatyája erre a célra.
Apánk birtokolta a legerősebb széket, a súlya miatt meghajolt volna a többi,, izmos hátsója alatt.
*
A TSZ-ben dolgozott, állatgondozóként. Anyám csak legyintett, mikor kérdeztük kimehetünk- e hozzá.
- Menjetek! Apátok a téeszcsében bassza a rezet. Halvány fogalmunk sem volt róla, ez mit jelenthet.
*
Szerettem a gazdaságba kijárni, ha időben érkeztem, mindig kaptam frissen habzó, meleg tejet. Apánk a tehenek tőgyére kapcsolt géppel apasztotta le őket. Hallottam egyszer azt mondta Pistának, a lovásznak:
- Megyek, kifosztom a csöcsüket, ezeknek a marháknak. Hatalmasat nevetett, mély öblös hangján utána.
Mintha valami zsebes lett volna. Akkor azt gondoltam, hogy rabolt tejet kortyolok.
A többi gyerek nem ivott belőle, elhitték, hogy az a bociké és ők is olyan foltos jószágokká válnak, ha belenyalnak.
*
Múlt vasárnap Gyurkával hasaltunk az ágyuk alatt, mikor bejöttek ebéd után.
Jóllakottan fetrengtünk a pókszarban.
Rántott húst sütött anyánk. Mikor letette az asztalra a piros füles dagasztótálba, szemfülesnek kellett lenni, hogy a legnagyobbat tudjam kivenni, egy piton gyorsaságával nyúltam az edénybe.
*
Apánk komótosan kifűzte a cipőjét, megcsapta az orrom lábszaga. Egészen enyhének éreztem. Az ünnepi lábbelijére nem tapadt trágya. Eldőlt az ágyon, a bútor sírósan megnyikordult.
- Add a csöcsödet Maris- mondta. Anyánk halkan kuncogott.
Biztos voltam benne, hogy most anyánkat feji meg és reggel abból lesz a kakaó alapja. Gyanúm bizonyossá vált, amikor elindult felettünk az ágy, ringott, mint Karcsi bácsi ladikja a tavon. Nyögés, zihálás hallatszott.
- A fejés fájdalmas dolog- súgtam tanító szándékkal Gyulának.
*
Ahogy most ránézek anyánkra, töpörödött arca a kendő résében, aszott cipóként kukucskál az elé tett megmelegített levesre.
-Sótlanul főz ez az Ilus, károgja rekedt hangon.
- Mit hoztál még ? Pizzát? Eszi azt a fene, vidd a francba! A kutyának se kő!
*
Anyánk mindig is ilyen morgós fajta volt.
- Családi örökség- vigasztalt Gyulus az öcsém, mikor délután elmeséltem neki.
- Annak örüljél bátyó, hogy a feleségeink nem ilyenek!
- Hát, ja ! Még! - tettem hozzá lebiggyedő szájjal, majd folytattam:
- De a rántott húsa, az mennyei volt tesó!
írta: Ötvös Németh Edit
2021. máj. 8. | |
| 427. | [tulajdonos]: vers | 2021-05-08 16:21 |
heti szó
angyaltóban fürdik szemem
könnytócsámon kacsák ringnak
ezer szúnyog szívja vérem
akkor megyek hogyha hívnak
kőből rakott fess várkastély
bástyájában galamb fészkel
a pincéje három vadé
gyilkolásznak engedéllyel
sikít a szél üvölt orkán
pokolban is kémek élnek
csorog a lé férfi torkán
követelnek és nem kérnek
tűzből sodort paripájuk
megmutatom ne érts félre
aranyszöges a patájuk
ne kényszeríts engem térdre
rózsát tűznek homlokomra
széles sávú végítélet
fölényesen ütnek orrba
diliházba havi bérlet
szavukban sületlen kovász
agresszívan politizál
nem őszinte inkább profán
ide ragad ott preparál
írta: Ötvös Németh Edit
2021. máj. 8.
| |
| 426. | [tulajdonos]: Butch igazsága | 2021-05-01 16:43 | Ajánlom mindenkinek a következő olvasmányt!
Számomra nagyon értékes barátom írta a saját agyműtétéről, az előtte átélt rövid időről, a kórházi lábadozásról.
Mindezt olyan pozitív életszemlélettel, hogy tanítani érdemes.
Nagyon büszke vagyok, hogy ismerhetem.
A 38 oldalas történet az alábbi linken érhető el.
https://drive.google.com/file/d/11pwYz1VeWrbv3JHAONkRb_UAUmunhgJT/view?usp=sharing | |
| 425. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-30 19:24 |
Oltásos mese.
.
Ma megtörtént az első. Időpontra mentem az oltópontra. Azon izgultam, hogy vajon odatalálok- e, ez volt a legnagyobb parám.
A kórház oldalán nagy piros táblákon virított, az útbaigazítás. Ahogy belül kerültem a kerítésen, az aszfalton találtam a további jeleket, sárgával festve. Kanyargós úton jutottam el a kijelölt épületegyüttesig. Legalább ötven ember állt sorba.
Szabálykövető állampolgár lévén, az utolsó mögé csatlakoztam.
Bevallom, nem örültem, hogy ilyen sokan vannak előttem. Nekem azt mondták, a tegnapi nap folyamán beoltottak, hogy kiválóan szervezett ütemben zajlik az akció. Akkor mi ez a turistacsoport?
Nem tévedtem, mert beigazolódott a feltevésem.
Néhány pillanat múlva, kék ruhás rendőrőrnagy lépett a csoport mellé, jó tíz méter távolságra.
- Ha jól tudom, itt mindenki a Frizurára vár.? - kiáltotta ércesen.
Az embermassza hirtelen balra fordult.
- Igeeeen! - szólaltak meg néhányan.
Én csöndben maradtam. Gondolataim sebesen cikáztak a fejemben.
- Biztos egy üzem, vagy gyár, esetleg iroda. Tuti, hogy egy szekció.
Mintha véletlenül jártam volna arra, lecsatlakoztam. Megkerültem az őrnagyot, mert kicsit arrébb észrevettem egy négy- öt főből álló minialakulatot.
Elindultam feléjük. Hamarosan kiderült, hogy bejárat is jár a csoporthoz, ami pillanatok alatt elnyelte az imént ott sorakozó embereket.
Terepszínű ruhás, őszes, kulturált, katona irányításával történt az alkalmi beléptetés.
Mivel rendben voltak a papírjaim, simán átengedett, a következő állomásra.
Ott a kollégája, szinten átfutotta a passzust, aláírta és mehettem tovább.
Fiatal katonalány fogadott a folyosón, hőt mért. Kicsit izgultam, mi lesz, ha kiesek a pályáról, lámpaláz miatt, de nem éppen befértem az élő státuszba szerény
34.4- emmel. Ő már nem adta vissza, gondosan végigkörmölt x- es lapom.
- Egyenesen, aztán jobbra! - utasított kedvesen.
Igaz, tájékozódási futást nem nyernék, mint az udvari példa igazolta, de beltéren nagyszerűen teljesítettem a távot.
Egy kisebb terembe értem. Leültem. Két perc múlva egy fekete szemüveges
fehér ruhás alkalmazott szólította a soron következő két embert.
A nevüket szinte úgy betűzte. Az arcfelépítésükből ítélve, ázsiai fiatalemberek eltűntek a folyosó mélyén. A következő turnusba kerültem be. Most négyen követtük a hölgyet. A következő szoba sokkal nagyobb és szelősebb volt.
Percenként szólították a várakozókat. A bal karomba kaptam, rendkívül kedves, odafigyeléssel. A mantrát frissen csapolva öntötte a szakember egy csiszolt pohárba, megvárta míg megkóstoltam és utanatöltött, így egy cseppnyi hiányérzetem nem maradt.
Némi várakozás után, elhagytam az objektumot.
Az udvaron a turistacsoport létszáma nem apadt, hanem megkétszereződött.
Mivel uram ragaszkodott a Frizurához, neki kezdtem az anyaggyűjtéshez.
Zöld kabátos hölgyet és fekete- piros ballonos férfit szemeltem ki alanynak.
Mivel magam is rendelkeztem némi ismerettel, gördülékenyen zajlott a kommunikáció. Szinte befejeztem a mondataikat.
A hallottak alapján elindultam a sor mellett előre. Vékony női hang szólt utánam: - Hölgyem, várjon! Hamarosan fognak osztani még karszalagot- magyarázta.
Gyorsan lefutattuk a bartert. Ő foglalja a helyet, nekem is, addig szerzek karkötőket. Figyeltem mint két szurikáta. Végre kinyílt a tolóajtó és kilépett az őrnagy.
Odatipegtem hozzá, elszavaltam a versem. Válaszként udvariasan visszatessékelt a menetoszlopba. A szokás hatalma. Érkezési sorrendbe, igazságosan osztották a narancsszínű papírcsíkokat.
Mikor átadta, rám mosolygott.
-Ugye nem kellett nyavalyogni, megkapta a cuccot! - mondat villogott a szemében.
A sor egyre nőtt, a vége eltűnt egy kanyarban, fogalmam nem volt hányan lehetnek mögöttünk.
Majd jött egy barna copfos negyvenes katonanő.
- Azta kurva! - nézett végig az embertömegen.
Majd sarkon fordult és elvágtatott.
A mögöttem lévő hetvenes, jól szituált, szőkésbarna hölgy folyamatosan csicsergett barteros biznisznőmnek.
- Ez a Frizura a legjobb, hiszen ez a legdrágább, a Mondode fele annyiba kerül, a
Sóhajócska, ahhhhh, nem is érdekes! - csivitelte.
- Nekem jó lett volna a Sóhajocska is- válaszolta a megszólított kismama.
- Csak nem lehet, mert szoptatok!
Nem szóltam hozzá a diskurzushoz, hisz alig félórája egyesültem a sokat emlegetett Sóhajocskával, éreztem szemem ferdülését és már alig tudtam magyarul kifejezni magam.
Végre megérkezett az uram. Helyet cseréltünk, átadtam neki a zsákmányt, amit azonnal a csuklójára rögzített.
Nem tudtam mennyi ideig tart ez az erőltetett menet, képtelen lettem volna ott maradni, inkább megnéztem a szemközti használt ruhás tavaszi kínálatát.
Az árukészlet tüzetes átvizsgálása után, csodás darabbal gazdagodott a gardróbom.
Mivel, még mindig oldalvágányra kényszerültem, kerestem valami padot, fájtak már a lábaim nagyon.
Miután kényelmesebb pozitúrába kerültem, elgondolkodtam.
Vajon mennyin múlott, hogy a sokaság nem támadta meg a két tisztet, akik a szalagokat osztották, ha egy ember elindul, nem szívesen lettem volna a helyükben. Láttam a Parfüm c. filmet, tudom miről beszélek.
.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 30.
| |
| 424. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-25 21:01 | Vasárnapi ebéd
Kocsisné Lehelet Ilonka miközben feltette a pulykacombot főni, elgondolkodott, hogy a mai nap megfelelő lenne- e a halálra. Minden vasárnap délelőtt eszébe jutott ez a kérdés. Eddig még soha nem érzett hozzá elég erőt. A történelemtanára is megmondta a középiskolában, hogy az öngyilkosok bátor emberek. Ő nem gondolta magát Herkulesnek, aki biztos simán lenyeste volna a saját fejét, nagy bátorságában. Ámulva képzelte maga elé a szamurájokat, akik életük utolsó pillanataiban annyira kitárulkoznak, hogy az már gusztustalan.
Nehezen tudta eldönteni azt is,milyen formában távozzon?
Ahogy a szép fényes kanállal szedte le a habot, hányingere támadt. Lehet, hogy várandós, vagy a végtelenségig szimatolt korai levesszag borította fel gyomra nyugalmát. Amennyiben az első esemény igaz, úgy el kell halasztania a halálfutamot, ha a második, akkor mehet a buli.
Az önakasztás túl bonyolultnak tűnt, nem tudott normális csomót kötni, a barna fűzős cipőjén is mindig kibomlott a bog.
A zöldségekről lehántotta a burkot, olyan tiszták lettek, mint egy újszülött, a sikamlós magzatmázat lemosta és beledobta őket a levesbe.
A marhanyakat tegnap este csinos darabokra szabdalta, az állástól a tányér alján összegyűlt vért beleöntötte a mosogatóba, nézte ahogy többirányú patakként igyekeztek a lefolyó felé a vörös sávok.
Kézfejével megtörölte a szemét, csípte a hagyma amit aprított. Büdösnek érezte a piruló húst. Ritkán főzött ilyenfajta állatból ételt, majd jól megöntözi a vörösborral, amit vett hozzá, akkor talán elmegy a furcsa szag. Az ura majdnem megitta az este. Az utolsó pillanatban ordított rá: - Ne nyúlj hozzá, az a marháé!
Így Kocsis György aznap is sört ivott.
Lehelet Ilonka a bedagasztott tésztából hat tudat formázott. A telefonjáról nézte le a mintát. Az volt a baj, hogy a film rendkívül gyorsan forgott, ezért ötször fonta újra az anyagot, mire sikerült a csinos kalács. Közben a csupa liszt telefont majdnem összetörte dühből, de tudta akkor György kettévágja láncfűrésszel, hiszen tőle kapta a készüléket, alig egy éve. Igaz, akkor megoldottnak tekinthette lett volna a halálnem kiválasztását és a kivitelezésre sem lett volna gondja.
A nokedliszaggatója tönkrement, így a kis deszkáról vagdosta bele a tésztát a lobogó forró vízbe. Fulladás kizárt, víziszonya volt.
Marad a gáz, pisztoly, esetleg a párbaj, ha holnap a főnöke arcába dobja a cérnakesztyűt- mélázott el rajta.
Jó nap ez a halálra!- vélte Ilona. Mikor ebéd után régi jó szokás szerint Gyuri ismételten nem köszönte meg az ebédet, helyette a kanapén nagyot horkanva elaludt.
írta: Ötvös Németh Edit
2020. ápr. 25. | |
| 423. | [tulajdonos]: stori | 2021-04-21 20:03 | A selejt
Rikács Rozi annyira alulteljesített a pamuthurkoló üzemben, hogy egyetlen szálat sem kuszált össze, pedig ez volt a specialitása a keverés, kavarás. Régebben a salakanyaggyárban dolgozott raktárosként, az ment neki. Csakhogy jött ez a vírus, megváltozott az anyag összetétele, felesleges lett volna annyit raktározni, így mennie kellett.
Az ominózus napon Rozál zagyváló gépe annyira megkeveredett a nő negatív energiáitól, hogy három markos technikus sem tudta visszaállítani a rendszert.
Állítólag visszanézték az archívumi felvételeket, egészen az őrbottyáni partraszállás időpontjáig, de nem okozott még senki ilyen zűrzavart.
Rozira rászállt egy űrdongó, akarom mondani a cégvezető, Lepcses Jolán a klasszikus kövér, aki foggal körömmel védte a sziámi hármast vagyis a műszaki alakulatot. Jolán gyengéd érzelmeket táplált Zoltán, Zalán, és Zuárd irányában.
Beleakaszkodott Rozál hajába felemelte a nőt, majd néhány méter megtétele után elejtette. A nőstény térdre esett. Jolán ezt bocsánatkérésnek tekintette és meghámozta az aznapi negyvenkettedik szendvicsét. | |
| 422. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-16 16:16 | tavasztörés
hóvihar kavarog
virágszirmokat kerget a szél
arcomba hányja
az okkult tudományok doktora
szőrszálakat hasogat
kellemetlen a csábítás
hogy felemeljem a kenyérvágót
szemtelen ez az adottság aminek
a víz szabhat csak határt
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 15.
| |
| 421. | [tulajdonos]: vets | 2021-04-14 16:05 | a harmadik fiú
szitává lyuggatták agyam
mindenféle külső ingerek
bent csiszolatlan zaj szólt
fúrószár tépte szürke pikkelyek
puhán siklott a cipő
nem zörgött a védőfólia
steril ország fogadott
én voltam apámnak
harmadik fia
ezerszemű monitor figyelt
kába lettem aki nem toporog
fesztelen lett a képátvitel
távolodott tegnapi mosolyod
lassacskán kitisztult minden
átpördült az óramutató
megszültek a várandós percek
maradtam apámnak
harmadik fia
a folyosón kávészagú csöndben
csővázon lógott egy kabát
levedletten
egy régi ember bőre
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 14.
| |
| 420. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-12 17:53 |
fázik a cseresznyefa
piszkosfehér köntösben
fagyott szirmok
ülnek
végállomás
a madarak torka
kettérepedt
csönd
a harangvirág
csellókeze
rothadó burokban
pang
rúg egy utolsót
a tél
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 12.
| |
| 419. | [tulajdonos]: játék | 2021-04-11 19:53 | Adott szavak alapján.
- hárs
- konyha
- szappan
- utazás
- rekesz
- fésű
- folyó.
húsvéti képeslap
mély a folyó mély a tenger
konyhám rohan ezer tender
sikítok mint anyamalac
egyre dagad a sok kacat
sonkagőz és kalácshalom
gasztronóm’ a birodalom
tojás pottyan csúszik a kő
elveszett a diótörő
lesz majd mákos palacsinta
benyeli a Zsiga giga
leönti egy rekesz sörrel
dagadt hasa majd felöklel
ledől utána az ágyra
nem vágyik más utazásra
hársfa alatt van a pamlag
állán csordul nyálból patak
álma teljes pikáns mese
tündérujjak léggyökere
fésű szántja bajsza szálát
így simítva ki az álmát
szappanhabbal kenik bőrét
ráhajolnak búza szőkén
kipihenve tér majd észre
lenyugszik a vére végre
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 3.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
