NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2019-12-16 08:38 Összes olvasás: 6140148. | [tulajdonos]: vers | 2019-12-07 09:16 | álmatlanul
üres lében semmi sem fő nyafogás és unott idő többen mondják szar@k bele pillantásuk mégis ferde
rémek között telik napjuk szaladgálnak a jó papjuk alkoholba fojtott bánat dagaszthatja csak a májat
éjjelente plafont nézve jár az agyuk mérges kérge a falka szent Isten adta rohadjon meg aki balga
holnap ismét megmutatjuk harcba szállunk nem hagyhatjuk hogy a csürhe ember legyen akármiért revanst’ vegyen
uram bocsá’ más a hibás az élet egy komédiás mossuk kezünk meleg vérben gyengeségünk dicsfényében
írta: Ötvös Németh Edit 2019. dec. 7.
| |
147. | [tulajdonos]: hetes | 2019-12-03 21:31 | hitvallásos
fantáziálok az utópiáról az üstházban pálinka csorog az enyvesfazék mellett billegve elmúlt korokra gondolok az újjászületés örömöt hozhat-e gondtalan világos napokat vagy rég elveszett minden és illúzió osztja a lapokat kaméleon színe csupa játszma hiába akarja levetni kényszeríti a környezete muszáj a feladványt megnyerni jönnek újra a friss honfoglalók gyökerekből víz fakad lapuló szavak kavicsok között átlátszó hanggal csörgő jégdarab
| |
146. | [tulajdonos]: próza | 2019-11-30 13:30 | Minden a kiflikkel kezdődött. Géza a reggeli bevasárlásból érkezve letette az ötpéksüteményt tartalmazó zacskót a konyhapultra, mellé a két fél kilós kenyeret. Az asszony a kifliket bedobta a fagyasztóba, abból a meggondolásból, hogy jó lesz vasárnapra, megmelegítve. Mindig így szokta, ha úgy látta jónak. Géza szombat reggel kereste a görbe alakzatokat. Dühösen nyitogatta a kenyértartót. -Hol vannak a kiflik, amiket tegnap vettem? - Azok vannak! - felelte az asszony. -Minek fagyasztod le mindig, nem jó az úgy ! - tajtékzott.- Hazudtál is, miért hazudsz? - vörös fejjel nézett a nőre. Ilon egész picire húzódkozott össze. Felvágott egy kiflit, tegnapelőttit hat darabra vágva betette a pirítóba. - Megpirítom neked- nézett embere felé. -Nem lehet, nem fér bele, meg ki mondta, hogy pirítva akarom enni? Különben is mindjárt elég. Valóban Ilonka is érezte a furcsa szagot. Gyorsan lekapcsolta a szerkezetet. Igaz egy körömnyit megfeketedett az egyik szelet. - Megígéred, hogy többet nem fagyasztod le a kifliket- kérdezte Géza. - Ígérem! Reggeli után mindenki ment a dolgára. Két órával később , mikor Ilon hazaért, Géza köszönésképpen ráförmedt. - Te meg azt sem veszed észre, mikor hazudsz? Azt mondtad, hogy a tegnapelőtti kiflik azok amiket hoztam. Nyakán megfeszültek az erek. Az asszony gyomra összeszűkült. Megint kezdődik. Hiába bizonygatta volna, hogy nem azt mondta. Mindegy volt. Csendesen hámozni kezdte a krumplit. Arra gondolt, hogy hamarosan felváltja az ereit, csak még megfőzni a főzeléket és kisüti a hüst. A fagyasztóból kivette a zacskót az öt kiflivel és odatette a konyhapultra olvadni.
| |
145. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-29 19:34 | negatív
satnya világ satnya élet vigyenek hát a pribékek sajtoljanak hordó alá ki énekel az nem zabál
taláromra fektessenek igazhitű eretnekek turpisságuk tündökletes függőleges számegyenes
hetek múlnak évek telnek koporsóba átemelnek selyempárnán nyugszik fejem felvágtam tán mégis erem
írta: Ötvös Németh Edit 2019. nov. 29.
| |
144. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-29 08:56 | Újragondolt Ablak Zsiráf
Göbösödöm, egyre nehezebb letisztázni magamról az idő elkorcsosult pöszmöteit.
Mindig tetszett a Anna név patyolat színe miatt. Kiskoromban Mártika akartam lenni, akkortájt egy Annát sem ismertem.
Szeméremdomb, annyira hülye szó, szerintem miért nem hegy vagy inkább kegy. Szeméremkegy.
Az idősödő fókák zsírosak, az idősödő nők is zsírosak, persze van kivétel, a szabály, ami erősít.
A kalifa nézi a bakfis fókákat, ahogy ügyesen pörgetik a labdát, fizet is a hajlékonyaknak, akik biztosan nem fókák, de fiatalok. Ez a kalifázás.
Hinta-palinta, énekli Juliska, közben élvezi a játékot, Julianna korában már kevésbé fogja szeretni élvezhetetlen életét.
Paraván mögé bújva vigyorog a vén szatír. Száját nyalogatva bámulja a ringyó világot, ami már nem izgatja fel.
Adott szavak alapján: (göbösödés, Anna, szeméremdomb, fókák, kalifa, hinta-palinta, paraván) írta: Ötvös Németh Edit 2019. nov. 27.
| |
143. | [tulajdonos]: hatásos volt | 2019-11-28 21:35 | Ma egy előadáson voltam. A ceremónia mester hírhedt a szakmájában. Azt gondolom okos pasi. Elmondta, hogy mindenki saját életéért felelős, ahogy a lelki békéjéért is, amit nem feltétlenül szükséges megszerezni, döntés kérdése. Szerintem sok ember fejében elültette a magot. Első lépés, hogy őszinték vagyunk- e magunkhoz. Kérdések formájában célszerű eldönteni. Boldog vagyok- e, őszinte kapcsolatban élek, stb. Lehet választani. A szüleink mintáját követve, vagy bátran felvállalva a langyos szarban való üldögélést, már aki abban van. Neki merünk- e menni az újnak, vagy panaszkodva rohadunk a jól megszokottban, amiről tudjuk, hogy jobb nem lesz,de tudjuk milyen. Néhány ember zavart nevetése, keresztbe karba való végtagok szorítása azért elárulta, hogy nem csak kíváncsiak, hanem igenis rászorulók üldögélnek a nézőtéren. Miről ismerhető fel vajon a lelki békével rendelkező ember? Mosolyog, rugalmas, gyors, tud bocsánatot kérni, nyugodtan alszik, nem kattog az agya. Sok egyébről esett még szó, ez maradt meg nekem. | |
142. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-20 19:52 | penészírtó
mocskos gúnyában fekszem küszöbödre oltalmazz ha tudsz mielőtt körmömre ég a fondorlat tükre vonyítok az éjszakába irgalmatlan hideg van keskeny kabátom anyagát mérged löttye fröcskölte az égett lyukak maradéka kevés még egy télre
írta: Ötvös Németh Edit 2019. nov. 20.
| |
141. | [tulajdonos]: javítás | 2019-11-13 21:00 | Jav. látsszak. Tudom nem tökéletes, de most ezt pörgette a kerék, nem volt több bónuszom. Köszönöm A. | |
140. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-13 18:49 | Ötvös Németh Edit
Krémesség
Tapasztalatból engedem magamnak, ne látszak a cukrászda előtt vaknak, toporogjak délután szendén, papucs nélkül, egy hócsizmás estén.
Képzelem, a fény törése nagyítja, egyéjszakás kalandom vele nem savanyítja ízét, pompás vanília ragyog belőle rám, nem sivár, hisz virágos a porcelán.
Rémes krémes ül a tányéromon, aprókat harapni belőle ezernyi okom, iszony, hogy benyelem egy falásra, reggelim ezentúl kis tálka zabkása.
2019. nov. 10.
| |
139. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-06 21:49 | Elveszetten
Apró, gyűrött szalmabáb, izgága az élet, holnapután megreccsen, szalagszakadt térdem.
Gyöngédség a nagy álmom, simikáló fricska, kifordított, kósza űr, kinyílik a bicska.
Hókifli a vacsorám, pedig még csak ősz van, hájam gyűlik szaporán, nem segít a hőtan.
Időgépem elromlott, alkatrész meg nincsen, androgünként heverek, a szétszakadt priccsen.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|